Néha kell kontatktálnom a munkahelyemmel, de minden alkalommal csak jól felhúzom magam. Komolyan, az egy kurvajó hely volt amikor odakerültem, a lehető legszuperebb kollégákkal. Az emberek segítettek a másiknak, nem volt furkálás* - nagyon lehetőség sem volt rá, mindenki tudta és meg is csinálta a dolgát.

Aztán először jöttek a lista írogatások, úgy 70-80 ezerrel csökkent a havi fizetésünk, most meg már ott tartunk, hogy hazaárulók vagyunk, meghosszabbították a munkaidőt, és még azt is elvárják, hogy önként és dalolva Mucsajröcsögére költözzünk családostul egy 9 hónapos szerződéssel a zsebünkben.

A legjobbkor jöttek a kölkök az életembe, azt hiszem.

 ________________________
*Azonos szinten, nyilván. Felfelé mindenki hülye persze.

Vettem a kölöknek egy kisebb vagyonért sapkát a Brendonban, mert a hülye színű kabátjához ez passzolt, és egyébként iszonyú cuki is benne.
 

Erre az öreganyja* ilyet szól, hogy jó ez a sapka, csak kár, hogy egyáltalán nem megy a kabáthoz.

Vááááááááááá.

________________________________
*Az én anyám.

Soha ne menjetek hozzá olyanhoz -  vagy legalább gyereket ne csináljatok olyan pasival - aki reggel 8-kor egyszerűen nem tud felkelni* a gyerekhez, pedig akart ő, tegnap még önként is vállalkozott, hiszen az elmúlt másfél évben mindig te keltél fel 5-kor, meg olykor háromkor Peppa malacot nézni.

_________________________

*egy harminc éves férfi

Képes voltam besírni a férjnek per telefon azon, hogy terhesgondozáson a doki* azzal nyaggatott, hogy hány kg-t híztam, mert olyan puffat a fejem.

Kilencet egyébként, és igen, én is látom, hogy kövér vagyok, mint az állat, de nagyjából 8 hónapja nem ettem egy jóízűt a rohadt gyomorsav miatt, és az egyetlen álmom, hogy rettegés nélkül le tudjak feküdni esténként.

35. hét 2. nap.

_____________________________
*Aki egyébként ma látott életében először.

Sosem fogom elfelejteni a fejét, amikor 5 hónappal ezelőtt csak úgy mellékesen előadtam neki, hogy a kölöknek kistesója lesz. Őszintén komolyan gondolta, hogy ő ebbe belehalna. 

Aztán most meg visítva röhögünk azon, hogy hogyan lett belőlünk 35 évesen, házasságban, egy cuki másfél évessel a tarsolyban megesett lány. Vannak azért fura fintorok tényleg.

Elvittük a kölköt Badacsonyba, mert hátha tényleg ez lesz az utolsó szép hétvége mostanában. És végig szuper cuki volt, élvezte a hajózást, és meg van veszve a szélforgójáért. Kapott sült krumplit ebédre, és főleg hagyott bennünket élni. Mondjuk ezt lehet, hogy az apja máshogy élte meg, mert hősként ő futkározott a gyerek után egész nap, dehát én mégiscsak vemhes víziló kismama vagyok, vagy mifene.

Így szülés előtt marha jól jön, hogy a múlt héten kiderült, hogy mégsem vesznek vissza állományba - mindenféle ígéret ellenére - mert (figyelj!) május óta nem készült el a kinevezés módosításunk.*Aztán ma meg, hogy 3 hónapja nem utaltam át egy nagyobb összeget, és leszek szíves 8 napon belül pótolni. 

Tiszta szerencse egyébként, hogy a héten megvettem a kisebbik kölöknek az első adag Liberot. Legalább pelenkázni lesz mibe.

______________________________
*Persze mindeközben szétverni az tökéletesen sikerült a szuper munkahelyemet. Zokogok komolyan, ha a kollégáimra gondolok.

A biztosítós csávó kijött és közölte, hogy erre nem fizetnek, mert nem csőtöréstől* van a kár. Ezért mondjuk kurva felesleges volt idejönnie, mert ez telefonon is megbeszélhettük volna.

___________________________

*Hanem a kádban tönkrement valami alkatrész. Don't ask.

És egyébként a férjem szerint is én vagyok a hülye. Miért nem mondtam valami értelmesebb kifogást? Ő is kiröhögött* volna. 

Hülye kismama, aki vagyok.

*Mondjuk amikor tegnap 1 órán keresztül próbálta elaltatni az össze-vissza altatott kölköt, aki közben felváltva üvöltött és atázott neki, akkor annyira nem volt röhöghetnénke. Szerintem.

Leázott a fal a gyerekszobában, pont a kiságy mellett. Szóltam a biztosítónak, hogy ez van, mondták, hogy jönnek 5 napon belül kártfelmérni. Az 5 nap persze már letelt egy ideje, amikor ma telefonál a faszi, hogy holnap akkor jön 1 és 3 között. Mondom neki kedvesen, hogy az nem megfelelő időpont nekem, mert akkor alszik a baba, legyen szíves jöjjön máskor. Erre a következő párbeszéd zajlik le köztünk:

Kárszakértő: - Nem tudná máskor altatni? 

K: - Hát, nem. 

Kárszakértő: -  És meddig alszik a gyerek? 

K: - Kb. 1 és 4 között.

Kárszakértő: - Engem nem zavar a gyerek, csak fényképezni akarok.

K: (néma sikítás) - Legyen szíves keressen egy másik időpontot. Esetleg másik nap? Másik napszak?

Kárszakértő: - Jó, akkor kivételt teszek (!). Délben jó lesz?

K: - Remek, a dél jó lesz.

Most komolyan milyen elmebeteg akar egy alvó gyerek mellett fényképezgetni?! 

Hosszas szervezés után lepasszoltuk a kölköt a tesóméknak, hogy elmenjünk áztatni a csontjaimat.* Erre sikerült kifogni egy helyet, ahol bazmeg majd megfagytunk a jacuzziban, és az ott töltött egy órából felet tuti a zuhany alatt álltam, ahol legalább folyt meleg víz.

Tiszta szerencse, hogy idén végül nem jutottunk el nyaralni, az mekkora szívás lett volna.

________________________________

*Azért a terhességet sem hiába hívják így.

Amikor fejhangon visítanak a 6 éves kislányok a szomszédban - szülinapi zsúr ürügyén - akkor őszintén örülök, hogy fiaim vannak/lesznek.

Traktorokat és tűzoltóautókat csendben is lehet csodálni. Remélem.

Tegnap az apja nem kapcsolta be a biztonsági övet a gyerekülésen miután beültette a kölköt az autóba. Erre a gyerek szólt* neki, hogy ez így nem lesz jó.

Megzabálom.

_____________________________________
*Oké, még nem tud beszélni, de a hangos Ataaa, ataaaa....kiabálást és a nyitott csatra való mutogatást szerintem nevezhetjük nyugodtan így.

Nekem kellett. De a létrára nem másztam fel. 

Van a városban egy szuper új játszótér babáknak. Tényleg menő, egészen kicsiknek való. És biztos én vagyok a hálátlan, de komolyan kinek jutott eszébe a játszótéren átvezetni a bicikliutat?

Jó, egyetlen pad sincs, meg árnyék, de végül is ülni a földön is lehet...

A reggeli kis mutatványomnak köszönhetően szorongok félek enni, inni, lefeküdni, köhögni, gyomorsavlekötőt bevenni. Szuper heteknek nézünk elébe, ha ezen nem lendülök gyorsan túl. 

Remekül indult a nap, tanulsága mondjuk csak annyi, hogy a mosható falfesték minden pénzt megér. 

Aztán utána még felmondta a szolgálatot a hajszárítóm is. Tiszta szerencse, hogy az új occilálló hősugárzónk remekül szárítja a hajat is.

Egy örökkévalóságnyi időt töltöttem ma az UH-ban, de legalább mindent megnézett a dokim oda-vissza. Meg még odarángatott egy másikat is, hogy szerinte is minden rendben van-e a flow-val. Rendben volt. 

Úgyhogy most nyugodtság van.

Vajon az emberek azért osztják meg a saját bejegyzéseiket facebookon, mert az eredetit nem like-olták elegen?

Úgy tűnik a hivatalos fotós szerint is jobb, ha a fejem nem kerül a képre. A kölök persze még cumival is cukibogyó.

Városi babaünnepségen voltunk amúgy, és nyilván az én gyerekemet szólították utolsónak a 120-ból.* Úgyhogy most legalább foghatom erre, hogy miért ő volt a leghisztisebb az összes közül. Mondjuk anyám szerint ez is ilyen szülői túlzás. Bár azt senki sem tagadhatja, hogy a kölök az elmúlt hónapokban igazi kis hisztérikává fejlődött. És őszintén remélem, hogy ez csak egy igen rövid korszak lesz az életében, mert lassan kezdi a határokat feszegetni és még a családi viszonyok sem változtak meg egyik pillanatról a másikra.

__________________________________
*Mentem volna inkább a feleségül a Hufnágel Pistihez.

Holnap újra UH, most már a saját dokival. Istenem, csak legyen minden rendben.

Lécci-lécci-lécci.

Miután a kölök napok óta azzal szórakoztat, hogy minden adandó alkalommal bemutatja, hogy ő tud akkor pisilni, amikor akar,* félretettem a modern nevelési elméleteket és vettem neki egy bilit. 

Igen, tudom, hogy még kicsi hozzá (16 hónapos), de nem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy addig kell ütni ezt a vasat, amíg ő szórakoztatónak találja. És nem is cáfolt rám - vagy magára - mert fürdés előtt élesben is bemutatta a tudományát. 

__________________________
*Iszonyatosan cuki, ahogy koncentrál a dologra.

Pénteken végre megcsinálták a leázást (amit január 26-án jelentettem be a közös képviselőnek). De sajnos a lakók (rajtunk kívül még 3 nő) közül még senkinek sem jutott eszébe, hogy a lépcsőházbejáratnál emiatt takarítani kellene. 

Most komolyan nekem kellene 8 hónapos terhesen felmásznom a létrára ablakot pucolni?

(Mondjuk a férjem szerint senkinek sem tűnt fel, hogy malteres az üveg. Neki sem.)

Gyorsan ide hiperventillálok.

Ez a feje, ez a lába, ez a combcsontja. Kp víz, áramlás jó. Itt írja alá, viszont látásra. És oké, hogy most nem volt ott a fogadott szülésznőm, de azért baszki a múlt héten még a tüdőérlelésnél és az azonnali befekvésnél tartottunk. 

Hiába próbáltam a lelkére hatni, hogy és hát a sok magzatvíz, meg a rossz áramlás? Minden rendben, jöjjön a 36. héten. Meg mondjuk egyiket sem mérte. 

Nem mondom, hogy nyugodt vagyok.

AntalVali lett a facebookom új Rubint Rékája. Aki megosztja mehet a vérbe fenébe.