2012. december 29.
2012. december 26.
2012. december 23.
2012. december 18.
2012. december 14.
A tegnap estét az ágyban fetrengve töltöttem. És igazán tapasztaltnak érzem magam már migrén ügyben, de ez a tegnapi minden eddig tapasztalatot felülmúlt. Nyilván az sem segített, hogy egyetlen algopyrinnel próbáltam átvészelni a dolgot. Mondjuk azt mindennek ellenére tekinthetném pozitivnak is, hogy csak a hidegrázásig sikerült eljutnom, a hányásig nem.
És igen, rosszabb pillanataimban megfordult a fejemben, hogy így fizetünk a gyerekkel az eddig borzadalom nélküli terhességemért.
2012. december 12.
2012. december 11.
2012. december 10.
2012. december 7.
Próbáltam tegnap keríteni magamnak kismama nadrágot, mert már szarrá szorongom magam a főnököm miatt, akinek az a fixa ideája, hogy neki kell megmondani, hogy miben kell járnom. És szerinte a normál nadrág összevissza szorongatja a kölköt.
Egyre jó ez egyébként, hogy tanulok uralkodni magamon, és nem mondom neki, hogy
1. anyám nem szól bele, bmeg;
2. lecsúszik rólam a farmer, amit eddig is hordtam, nem látod?!
Na, de a lényeg, hogy kord nadrág csak olyan létezik, amin nincs zseb... Amivel csak két baj van: az egyik, hogy hova teszem a zsepimet, és a bevásárló cetlimet, a másik meg, hogy a zseb nélküli nadrág optikailag is nagyobbítja a segget... De úgy tűnik, hogy ez rajtam kívül senkit sem zavar...
2012. december 6.
2012. december 5.
Az éjszaka megszülettek a gyerekeink, álmomban. Négyes ikrek, mind fiú. Troy, Travis és Zara. A negyediknek nem emlékszem a nevére, sajnos. De egyébként a legfőbb problémám az egésszel nem az volt, hogy ki szülte őket, ha én nem, vagy hogy hogyhogy hirtelen négyen lettek, hanem az, hogy ki adta nekik ezeket az idióta neveket.
Aztán az is kiderült, hogy az elsőszülött, Troy, sérületen született. Iszonyatosan nagy feje volt szegénynek. Mi viszont a férjemmel egy csöppet sem aggódtunk, mert a gyerekekhez csatoltak egy életutat is, és abból kiderült, hogy ő bizony paralimpiai bajnok lesz egyszer. Ha jobban figyeltem volna, most a pontos eredményeire is emlékezhetnek 4x100 méteres síkfutásban, de ezt elfelejtettem.
Hiába, szar anya vagyok.
Hiába, szar anya vagyok.
2012. december 3.
Apám szerint legalább nekem több eszem lehetne annál, semmint hogy azért nem iszom egy pohárt bort a vasárnapi ebédhez, mert holmi brit tudósok kimutatták, hogy attól a gyereknek majd kevesebb lesz az iq-ja.
És végül is, ha arra gondolok, hogy az általam ismert kutatók mit művelnek tudomány címszóval, igazat kell adnom neki...
És végül is, ha arra gondolok, hogy az általam ismert kutatók mit művelnek tudomány címszóval, igazat kell adnom neki...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)