Hazáig bőgtem, miután otthagytam a kölköket az apjuknál. Nem azért, mert nem tudok mit kezdeni magammal a gyerekek nélkül, vagy nekik rossz lenne ott. Csak az a rohadt elveszett illúzió.

Egy rohadt érzelmi hullámvasút az életem. Mondjuk mit is vártam... Jónak kell lennie, de jó lesz-e?

Sose akarjatok elválni.

2 hónapja ez volt az első nap, hogy egyedül lehettem. Ne legyünk telhetetlenek, csak 8 és 4 között. De muszáj volt kihasználnom a lehetőséget, és home office-oltam egyet. Szellemi wellness volt, én mondom.

Persze kitakarítottam a konyhaszekrényeket is, de az már egy más tészta.