Kedden eljutottunk az IKEA-ba, úgyhogy legalább a bútoraink megvannak. Ha már a lakás a feje tetején is áll. 

És nekem annyira cuki férjem van, hogy ezzel a lendülettel elvitt a kis barátaimhoz munkatársaimhoz is. Hiányzik ám az a kóceráj.

A tegnap este egy részét a szülőszobán töltöttünk a férjjel, de hálisten egy fél órával később azzal távoztunk saját felelősségre (still 2in1), hogy a kölökkel minden a legnagyobb rendben, és nekem sincs semmi bajom.

Így aztán az utolsó hetemet a munkahelyen ma rögtön egy nap szabival nyitottam. Holnap kezdődik a búcsúzós hepaj, aztán hétvégén költözés. 

How strange....

Tök jellemző a munkahelyemre, ahogy a legújabb sztori zajlott. A tanulság, hogy kávézni nem csak jó, hanem hasznos is...

Az milyen cuki, amikor a diétázó kolléganők, csak neked árulják el, hogy tegnap azért bűnöztek kicsit...

Az már mekkora cukiság, hogy a kollégáim tapsoltak és sikongattak, amikor coming outoltam?!

A szombati munkanapban több jó dolog van, mint rossz:

• korábban haza lehet menni, mert úristen szegény párák még szombaton is dolgoznak - gondolhatják a vezetőink, akik természetesen ilyenkor be sem teszik a lábukat a házba (ez rögtön már a második pozitívum);
• az első pont második feléből következően tök nyugi van, így a munka kb. 10-szer hatékonyabb;
• reggel nincs a metrón tömeg, sőt még le is lehet ülni;
• lehet munkaidőben youtube-ot nézni, mert az csak hétköznap van letiltva;
• és még igazi hősnek is érzem magam, mert én még szombaton is dolgozom!