A kicsi lelkesen hozta haza a nagy matek feladatlapját azzal, hogy kedvességből megoldottam néhány feladatot a napköziben, hogy ne kelljen annyit pótolnia.

Mégiscsak szeretik egymást. 

Elkapott valami világvége vírus - fetrengek egész nap az ágyban, és látványosan szenvedek is hozzá. Egyszer csak érzem, hogy egy cuki gyerekkéz símogatja a hátamat, majd suttogás: Anya, felhívjam a 112-t?

A masszőrnéni szerint csodálatos izmaim vannak. Mondjuk először azt hittem, hogy ironizál. 

Szuper szülinapom lehetett volna, ha nem hisztizek be a végére. Van hova fejlődni, na.

Végül aztán minden jóra fordult, ettünk a férjem evett isteni steaket, és a gyerek is röhögve kibírta, hogy egy órával később ment aludni.

Szedtünk a kölökkel ibolyát a hóesésben. Neki mindkettő első volt.

A kölök vigyorogva kurjongat, ha leülök vele szembe a babakajás tányérral a kezemben. Omg!

Egyébként meg, ha írnék blogot abban olyanok lennének, hogy mekkora cukiság már cinkosan összemosolyogni a fiammal.

Nem írok blogot.

A benzinkútnál előre akart engedni a sorban egy lányka. Először nem is értettem. De végül meggyőztem, hogy fizessen csak nyugodtan, az én autómat még tankolják.

Cukiság.

Azt mondta, hogy szerinte 30 éves lehetek. Az én koromban már mindennek örül az ember.

Olyan fáradt vagyok, hogy képtelen vagyok értelmes mondatokat kirázni a fejemből, azt azonban muszáj idecsöpögnöm, hogy a férjem cuki szeretlekemailt ír nekem, amíg kimegy az erkélyre cigizni.