Remek napom volt tegnap. Már reggel 6.20-kor belémkötött a benzinkutas. Vagy én belé, nézőpont kérdése. Előadta, hogy az üzemanyag még hatósági áras, és be kell mutatnom a forgalmit. Ezen a ponton felhúztam a szemöldököm, hogy párdon, mióta kell bemutatni?! Végül a pénztárosnak nyilván eszébe sem jutott elkérni.
Aztán azzal végződött (mondjuk, papíron ez már ma volt), hogy attól, hogy egy nő szóvá meri tenni, ha elé tolakodnak a pultnál, rögtön agresszív hölggyé válik.
Azt el is felejtettem mondani, hogy találkoztam Orfűn Tériszonnyal - ez mondjuk bennem egy csomó emléket ébresztett, pl. amikor elvittem a fiút egy (másik) bloggerlány doktori védésére, és neki, mármint a fiúnak fogalma sem volt róla, hogy ide bennünket nem a tudomány iránti lelkesedés vitt.
Orfű egyébként nyilván nagyon menő volt. 44 évesen megkezdtem a fesztiválon kocsiban alvást.* Ennél már csak az volt viccesebb, hogy a körülöttünk lévő összes autóban ugyanez ment.