Hippokrata vagyok-e, ha továbbra is a Libri-nél veszem a könyveket?!

Biztosan...

De a másik könyvesboltnál nehéz parkolni, nincs nyitva munkaidő után, és amúgy is a Libriben már névről ismernek. 

Elveszik ezek már a könyvvásárlás örömét is. 

Lement az első hét a szünetből - amikor a gyerekekkel a nyakamban kell dolgoznom. Nyilván péntekre már megkaptam, hogy én nem tudom megszervezni az életemet. 

Hát, nyilván bazdmeg. Azért kurva kíváncsi lennék arra a hisztire, amikor a férjnek magával kéne vinnie a két gyereket munkába: elég lenne ha életben tartaná őket 8-4-ig. Nem is kéne, hogy ebédet szerezzen/főzzön nekik, itt-ott házimunkát végezzen napközben (két meeting közötti teregetés-helló), idióta burkolókkal vitatkozzon közben.*

__________________________________
*Nyilván még mindig apánál csövezünk, és bőröndből öltözködünk.

A sűrűn elszórt átkaim meghallgatásra találtak, mert a gonosz köritanár mégiscsak megemberelte magát,  és ötöst adott a gyereknek, minden ezzel ellenkező ígérete ellenére.

Ettől a gyerekre mondjuk pont ugyanolyan büszke vagyok mint eddig, csak kevésbé vagyok frusztráltszülő.

Mindenki szerint engedjem el, és nyilván igazuk is van...

De azért tényleg szarjon sünt az a tanár, aki 4,65-re négyest ad bármelyik gyereknek.

Mondjuk nem tudom miért vagyok meglepődve, mert pont ez eljátszotta már félévkor is. Azóta a gyerek szerzett 10 jegyet, amiből 7 db ötös. A maradék három négyest szódolgozatra kapta. A tantárgy angolul megy. Képzeljük el, hogy egy dyslexiás és dysgraphiás gyereknek mennyi munkája lehet ebben.