A kölök vigyorogva kurjongat, ha leülök vele szembe a babakajás tányérral a kezemben. Omg!

Sikerült tegnap az eddigi legtrébb éttermi kaját kifognom.* Mondtam a férjemnek, hogy ha ilyen hagyná el a konyhámat letörném a kezemet. 

Nyilván mindez az évfordulós ebéden. Mondjuk szegény férj legalább jól választott.

Mindegy is, a lényeg a 4 év, nem a szar kaja.

___________________________________
*Az első verziót még vissza is küldtem, mert erősebb volt, mint a férj csilis csirkéje...

 

Először úgy volt, hogy idén elmarad a szokásos szülinapi tatárbifsztek, de aztán a családom kisírta mégis. Ez pedig itt fent egy együttérző férj vasárnapi reggelije.

 

Mondták ugyan, hogy a gyerekvállalás egy rakás lemondással jár, de azt hiszem eddig a pillanatig nem vettem komolyan a fenyegetést.

Jut eszembe, még a hétvégén megsütöttem ezt a fehércsokis-kókuszos sütit. És nem mondom, hogy nem fogyott el, de azért én nem voltam tőle annyira elájulva. Mondjuk mi az, amitől én mostanában el vagyok ájulva...

Az elmúlt hetek kétség kívül legnagyobb gasztronómiai élménye a tegnapi nostros sajttorta volt OranSodaval. Hova jutottam...

A tortillaba bújtatott zöldséges curryn azért nem tudok napirendre térni...