2015. április 28.

A fiam a legcukibb kiskifli a világon.

2015. április 27.

2008 ősze óta nem beszéltem a legjobb jóbarátommal,* és még mindig rendszeresen álmodok vele. Legutóbb például azt, hogy megkérte menjek el vele Kecskemétre (!) nyaralni.


___________________________________-
*Tudjuk, akivel ezen idő alatt évekig egy házban is laktam Budapesten.
Az milyen már, hogy a férjem fizet a kukásoknak, hogy vigyék végre el a szemetet, amit a szomszéd ház lakói elénk mellénk pakoltak hónapokkal ezelőtt.

2015. április 25.

Hetekig görcsöltem az óvoda-kérdésen. Leginkább azért mert felkészületlenül ért. Aztán azért, mert az ovi, amit nagy nehezen kiválasztottunk elég népszerű, és úúúúristen felveszik-e. 

Aztán kiderült, hogy minden előzetes okoskodás ellenére mégsem kell beíratnom a kölköt most oviba. Halleluja. 

De hogy ne legyen végre nyugtom kiderült, hogy AZ oviba 14 gyereket sikerült idén beíratni. Szóval kicsit túlmajréztam ezt az úúúúúristen, felveszik-e oda kérdést. 

Most görcsölhetek azon, hogy meg ne szűnjön az ovi (vagy nehogy vegyes csoportos csináljanak belőle).

Egyébként a kölök csak 2016. szeptemberben megy oviba. Mármint államiba. Saját szórakozására már most is jár.

2015. április 23.

Megjött végre a Cseppke hálózsákja a kölöknek, és őszintén szólva tartottam tőle, hogy nem fog megfelelni a nagyságos úr elvárásainak, de a kölök sikongatott az örömtől, amikor meglátta, hogy ki tudja bújtatni belelőre a cuki lábacskáit.

Szerelem első látásra.

2015. április 18.

A héten a kicsi megtanult firegni-forogni, a nagy meg bukfencezni. 

A többit inkább hagyjuk.

2015. április 13.

A kicsi este beköltözött a gyerekszobába, úgyhogy 20 hét után végre mindenki a saját ágyában alszik. 
Hosszas vekengés után végre rendeltem a kölöknek kamáslis* hálózsákot, erre basszus pont az a méret nincs raktáron,  gyártani kell. 

Pedig úgy izgulok.


_______________________________
*Mert non-stop csetlik-botlik az örökölt darabjaiban.

2015. április 11.


Ma meg már azt gondolom, hogy eddig ez a legjobb dolog, ami történt vele. Imádja a kicsit, a kicsi imádja őt. Nyilán én is imádom őket. A világ legédesebb kisfiúi. 

_____________________________
És igen, baromi nehéz. De egyáltalán nem olyan nehéz, mint amilyennek én hittem, vagy amilyennek mások képzelik. 

2015. április 8.

Tegnap azon röhögtem, hogy mi van, ha az IKL fiúja a Habony Árpád. 

Ingerszegény az életem, tudom.
Ugyanitt összeszedegettem a tegnap reggeli tányérmaradványokat a csepegtető alól.
Nem az emészt fel, hogy két két év alatti gyerek szívja a véremet 0-tól 24-ig, hanem, hogy minden kibaszott reggelt örjöngésben kell végigcsinálni. 

Tök mindegy, hogy reggel 4 van, vagy fél kilenc, hétvége, vagy hétköznap, húsvét vagy karácsony. 

2015. április 5.

A mióta csináljátok ezt?*  kérdés, majd ezzel a lendülettel fél 8-kor az ágyba visszafekvés nem a segíteni próbálok kategória.

____________________
*Hosszú órák óta próbálom jobb kedvre deríteni/megnyugtatni/altatni a lázas/náthás/nyűglődő 4 hónapost.