2013. január 31.

f(érj): - Letörölgettem Miciben* a műszerfalat!
k: - Dejó!
f: - Csak 6 db műszerfaltörlő-kendőt használtam csak el.**
k: - Tényleg? Vettél kendőt?
f: - Nem, volt a kesztyűtartóban...
k: - ???????
f: - Mondom...
k: - Tudod mivel törölgetted le az autót? Sminklemosó kendővel!

_________________________
*Mici az autónk hívóneve.
**Ezt azért hangsúlyozta, mert legutóbb egy egész csomaggal elhasznált, amin én rendesen ki is akadtam.
Mit vétettem, hogy a Bencsik Andrást ajánlgatja nekem a facebook?

2013. január 28.

 
Először úgy volt, hogy idén elmarad a szokásos szülinapi tatárbifsztek, de aztán a családom kisírta mégis. Ez pedig itt fent egy együttérző férj vasárnapi reggelije.
 
Mondták ugyan, hogy a gyerekvállalás egy rakás lemondással jár, de azt hiszem eddig a pillanatig nem vettem komolyan a fenyegetést.

2013. január 27.

A férjem szerint egy rakás szart sem ér a blogom, amióta nem eb miatt picsogok. 

2013. január 26.

Nagyjából megtippelhető, hogy a héten már mennyi könnyet sírtam* el a hülye lakásvásárlás miatt, ha elmondom, hogy amikor pénteken délután fél háromkor az eladó per sms közölte, hogy akkor mégse menjünk 4-re az ügyvédhez már csak röhögni tudtam.

__________________________
*Nem kell majd sokat gondolkoznom, amikor a gyerek 2X év múlva azzal jön nekem, hogy vajon milyen negatív hatások érhették magzat korában....

2013. január 22.

Van-e annál jobb, mint a születésnapomon délelőtt 11-kor a férjemhez bújva henyélni az ágyban?

2013. január 18.

2013. január 17.

Tiszta szerencse, hogy már nincs meg a svájci bankszámlám. Most retteghetnék én is...
 
Egyébként meg bekaphatja az 549 Ft-os jégsalátát az a barom, aki azt mondta, hogy nem emelkednek az élelmiszerek árai.
 
Politikával (?) átitatott méltatlankodásunkat hallhatták olvashatták.

2013. január 16.

Tök jellemző a munkahelyemre, ahogy a legújabb sztori zajlott. A tanulság, hogy kávézni nem csak jó, hanem hasznos is...

2013. január 15.

Az milyen cuki, amikor a diétázó kolléganők, csak neked árulják el, hogy tegnap azért bűnöztek kicsit...

2013. január 14.

Már azon is kiakadtam, hogy a volt gimis igazgatóm üzit küld a szülinapomra, de az új könyvét promózó DM levél a postafiókomban már rendesen kiverte a biztosítékot.
A családban már mindenkit ledöntött a labáról a betegség. És ezt most tényleg értsük szó szerint. Sőt mára már a munkahelyre is begyűrűzött a woodoo.
 
A férjem szerint engem a gravida védett meg (eddig?) a kórságtól, a kolléganőm szerint meg a gyerek. Olyan szupergyerekféle.

2013. január 4.

Biztos a felborult hormonrendszerem tehet róla, de szerintem a méhből kinyulkáló - és az orvos kezét szorongató -  gyerek képe* egyáltalán nem cuki, és bőghetnékem sem lesz tőle.
 
Ellenben véresnek, kurvára véres.
 
 

2013. január 3.

Próbálok én itt napok óta összefoglalót írni az évről, de nagyon nem megy. Gondolom azért, mert rögtön az elején történt a legrosszabb. Vagy az egyetlen rossz. Végérvényesen felnőtt lett a fiúm. És ez nem olyan, hogy majd elmúlik, mert nem fog. Ott lesz vele/velünk mindig.
 
Volt nagy hajcihő, mert hogy úristen házasodunk, pedig szerintem nem is pörögtem túl az eseményeket.
 
Megtanultam horgolni, és elvittük a papámat Tringáékhoz. Még márciusban volt az is, hogy lettek végre jegygyűrűink, volt ugyan nagy izgalom, hogy milyen is lesz, de végül imádjuk őket még mindig.

Áprilisban a fiúm levágatta a haját. Hiszed-e?

Májusban egy csomó mindent csináltam, csak nem dolgoztam. Először lánybúcsúztam. Tringáéknál. how cool.... Aztán szakvizsgáztam. Bőven vicc.

Aztán még a második forduló előtt gyorsan férjhez mentem és örültem az öcsémnek, hogy úúúrisen haaarminc!

Jó sokat vártunk az esküvői képekre, de aztán végül legalább tök jók lettek. Nehezen viseltem már a távházasságot, és még talán annál is nehezebben, hogy a kölök nem akart összejönni, az istenért sem.

Augusztusban folyton a Balatonon voltunk. Erre - arra.

Aztán a nááááászúúút. Dugi otok. És akkor még nem tudtam, de már egyáltalán nem kellett volna nyafognom a kölök miatt. A hónap vicce mindenesetre egészen biztosan a kémelhárító képzés volt.

Októberben végleg (?) elhagytam a freeblogot, amit még a mai napig nem hevertem ki.

Aztán miután coming outoltam minden/ki a terhesség körül kezdett forogni. Kicsit aggódtam, hogy majd jól bealszom a színházban, de egy pillatig sem állt fenn ez a veszély: Angyalok Amerikában.

Egyébként még mindig nem vagyok egy mintakismama. Minden kiborított. Az év záróakkordjaként még kiderült, hogy a kölök kisfúúú, hiába próbált az apja alkudozni az orvossal.