Azt el is felejtettem mondani, hogy találkoztam Orfűn Tériszonnyal - ez mondjuk bennem egy csomó emléket ébresztett, pl. amikor elvittem a fiút egy (másik) bloggerlány doktori védésére, és neki, mármint a fiúnak fogalma sem volt róla, hogy ide bennünket nem a tudomány iránti lelkesedés vitt. 

Orfű egyébként nyilván nagyon menő volt. 44 évesen megkezdtem a fesztiválon kocsiban alvást.* Ennél már csak az volt viccesebb, hogy a körülöttünk lévő összes autóban ugyanez ment.

____________________________

*Mondjuk fiatalabb koromban kombim sem volt, amiben aludni lehetett volna.

Nagy ellensége vagyok a gyerekek otthoni tanulásának, de nyáron nyüstölöm* őket az olvasásssal. Így aztán a kicsi - akiben az átlagnál nagyobb a kötelességtudt - olvassa a kötelező olvasmányt, a Vukot. Tegnap könnybelábadt szemmel jön a konyhába, hogy anya, nem baj, ha én ezt nem olvasom most tovább? Szerintem ez a könyv egyáltalán nem ilyen kicsiknek való?!

Ha ezt egy 8 éves látja, akkor a tanító miért nem?!

_______________________________
*Nagy fájdalom ez nekem, de rém messze vannak attól, hogy szeressenek olvasni.