Az egyik barátném azt mondta tegnap, hogy én vagyok a példaképe, mert annyira laza anyuka vagyok, a kölök meg olyan nyugis baba.*

Made my day.

____________________________

*Jó, most arról nyilván lehet vitatkozni, hogy mi volt előbb a tyúk vagy a tojás.

Nincs is annál jobb dolog, mint a hűvös szobában a fiammal héderelni reggel az ágyban.

Nohát, az van, hogy IKL-től kaptam díjat. És gondolom akkor már illik megköszönni és továbbadni legalább.

Szóval köszi-köszi. És vigye tovább Évi, Anna, Pupalibera (bármilyen néven is blogol éppen), és Borboleta.

Elvárásaim nincsenek, kommentet nem hagyok.

Van-e annál jobb, mint a születésnapomon délelőtt 11-kor a férjemhez bújva henyélni az ágyban?

Régi rajongóknak olvasóknak mondom, hogy eb-vel odáig fajultak a dolgok, hogy tök komolyan megkérdezi tőlem, hogy nem akarjuk-e a férjemmel nála tölteni a karácsonyi szünetet Nizzában, és tök komolyan csak azért mondok rá nemet, mert a lakás+gyerek projekt kemény megszorításokat követel meg a családi költségvetésben.

 

Ki hitte volna...

Az már mekkora cukiság, hogy a kollégáim tapsoltak és sikongattak, amikor coming outoltam?!

Napok óta gondolkozom rajta, hogy csak azért nem írok ide, mert képtelen vagyok megszokni a blogspotot, vagy csak annyira lefoglal a párhuzamos történet.

Mert egyébként az van, hogy a testem még egyszer (utoljára?) jól megtréfált. Rinyáltam én itt hetekkel ezelőtt, hogy már megint nem jött össze a kölök, és mennyire szar már az élet. Aztán közben kiderült, hogy dehogynem, és 9 hónap múlva mégis lesz egy cuki, göndör hajú kisbabánk.