Egy csomó minden szuper dolog történt a héten: voltam kocsmakvízelni, amire már nagyon rég fájt a fogam, elvittük a férjet a kölkökkel a Hévíz-patakra kenutúrázni vagy hogy a kölök 14 (tizennégy!) gólt ütött egy tornán, csak hát az is történt, amíg én kvízeltem, hogy anyukám elesett, és azóta életveszélyes állapotban fekszik az intenzíven.

Szarakodik a mosogatógép újabban. Idén már harmadszor kellett kihívni a szerelőt - és eddig egyébként mindig 2 napon belül jött, de most már lassan egy hete várunk rá - és borasztó, hogy mennyire elkényelmesedtünk az elmúlt években.

Jó, én is érzem a probléma súlyát. De attól még probléma. Vagy legalábbis annak tűnik.

Sütöttem korvapuusti-t. Nyilván egyik gyerek sem ette meg. Mit is vártam?! 

Rá vagyok kattanva a finn kajákra. A múlt héten finn lazaclevest főztem. Mondjuk ott nem is voltak illúzióim, hogy majd ez lesz a következő családi kedvenc. De a saját listámra felvettem. 

A kölökkel holnap megyünk szakértői bizottságra a diszlexia gyanúja miatt, ezért aztán az utóbbi napokban olyan kérdésekre kell választ adnom, hogy és Einsteinnek is kellett járnia fejlesztésre?

Nyilván azt hazudtam, hogy tuti.