2019. november 28.

A főnököm az elmúlt 2 napban felsorolt 5 embert, hogy mennék-e velük szívesen Barcelonába. Erre ma ideküldött egy e-mailt egy hatodik névvel. Kicsit reménykedem most, hogy valami miatt mégsem sikerül megszervezni az utat.

Pedig annyira jónak tűnt.

2019. május 8.

Mesélem a fiúknak, hogy a dédi (90 éves) kórházba került, mert rosszul érezte magát (szívinfarktus). Mire a hatéves szerintem készülődik a halálra.

2019. március 26.

Erősen gondolkodom egyébként azon, hogy vajon segítene-e ezen a kócerájon, ha zárttá tenném, vagy teljesen halott itt már minden. Vagy bennem inkább. Vagy körülöttem.

Aggódóknak mondom, hogy minden rendben - már amennyire az adott körülmények között lehet - a munkára fogom, meg a sok gyerekprogramra, meg az életre általában. De tényleg, e-mailekre nem válaszolok hetekig. Privátokra persze. Aztán meg már minek. Pedig attól még csak kéne.
Az érzés, amikor egy ismeretlen bloggertől (aa/szinvaltoszemulanytól egyébként) kapok facebook üzenetet, hogy mi a csuda van már velem...

És, igen, honnan a fenéből tudtam egyből, hogy kitől jött az üzenet. Anonim blogok, mi!?

2018. október 29.

Amikor fideszes öregasszonyok lájkolják az #Istandwithceu-s profilképemet a facebookon. Hátööö....

2018. szeptember 16.

Hazáig bőgtem, miután otthagytam a kölköket az apjuknál. Nem azért, mert nem tudok mit kezdeni magammal a gyerekek nélkül, vagy nekik rossz lenne ott. Csak az a rohadt elveszett illúzió.

2018. szeptember 6.

Egy rohadt érzelmi hullámvasút az életem. Mondjuk mit is vártam... Jónak kell lennie, de jó lesz-e?

Sose akarjatok elválni.

2018. szeptember 5.

2 hónapja ez volt az első nap, hogy egyedül lehettem. Ne legyünk telhetetlenek, csak 8 és 4 között. De muszáj volt kihasználnom a lehetőséget, és home office-oltam egyet. Szellemi wellness volt, én mondom.

Persze kitakarítottam a konyhaszekrényeket is, de az már egy más tészta.

2018. augusztus 22.

Megszakad a szívem a fiúért, akivel egyforma álmaink voltak régen, és a két kisfiúért, akiknek fenekestől forgatom fel a világát.

De nem ment ez már, régóta nem.

2018. június 1.

És akkor ment a telefont nyomkodó  hájfejezés. Nice.

2018. május 21.

Nem hagy nyugodni a kérdés, hogy mi a lósz*rnak visznek az emberek magukkal 25+ °C-ban pulcsit magukkal, amikor futni mennek. 

A vannak fázós emberek nem elég jó válasz.

Aztán persze fogják a kezükben, vagy a derekukra kötik. De akkor is...

2018. május 15.

A nap, amikor a felső szomszéd felszólította a férjemet, hogy a továbbiakban legyen kedves és ne dohányozzon a saját erkélyünkön, mert ő babát vár és a baba megbetegszik így.

2018. május 1.

Csak, hogy legyen nyoma: reggel lefutottam életem első 5 km-ét. 

Mondjuk ezzel teljesítettem is minden vágyamat, ami a futást illeti. Nyilván ettől még nincs megállás.


2018. április 26.

Kicsit sem vagyok boldog attól, hogy az 5 éves gyerekemtől kell megtudnom, hogy a "Jutka néni nem jön már a szünet után, mert elmegy másik oviba." És akkor ez egy jó hírű óvoda. Nem akarom tudni, hogy a többi milyen lehet.

2018. április 24.

Úgy indult a napom, hogy a gumisnál szerelés után mondta a csaj, hogy "jajj, neked nem is kell fizetned, mert rendezve van a számlád." Apukám.