2018. szeptember 16.

Hazáig bőgtem, miután otthagytam a kölköket az apjuknál. Nem azért, mert nem tudok mit kezdeni magammal a gyerekek nélkül, vagy nekik rossz lenne ott. Csak az a rohadt elveszett illúzió.

2018. szeptember 6.

Egy rohadt érzelmi hullámvasút az életem. Mondjuk mit is vártam... Jónak kell lennie, de jó lesz-e?

Sose akarjatok elválni.

2018. szeptember 5.

2 hónapja ez volt az első nap, hogy egyedül lehettem. Ne legyünk telhetetlenek, csak 8 és 4 között. De muszáj volt kihasználnom a lehetőséget, és home office-oltam egyet. Szellemi wellness volt, én mondom.

Persze kitakarítottam a konyhaszekrényeket is, de az már egy más tészta.

2018. augusztus 22.

Megszakad a szívem a fiúért, akivel egyforma álmaink voltak régen, és a két kisfiúért, akiknek fenekestől forgatom fel a világát.

De nem ment ez már, régóta nem.

2018. június 1.

És akkor ment a telefont nyomkodó  hájfejezés. Nice.

2018. május 21.

Nem hagy nyugodni a kérdés, hogy mi a lósz*rnak visznek az emberek magukkal 25+ °C-ban pulcsit magukkal, amikor futni mennek. 

A vannak fázós emberek nem elég jó válasz.

Aztán persze fogják a kezükben, vagy a derekukra kötik. De akkor is...

2018. május 15.

A nap, amikor a felső szomszéd felszólította a férjemet, hogy a továbbiakban legyen kedves és ne dohányozzon a saját erkélyünkön, mert ő babát vár és a baba megbetegszik így.

2018. május 1.

Csak, hogy legyen nyoma: reggel lefutottam életem első 5 km-ét. 

Mondjuk ezzel teljesítettem is minden vágyamat, ami a futást illeti. Nyilván ettől még nincs megállás.


2018. április 26.

Kicsit sem vagyok boldog attól, hogy az 5 éves gyerekemtől kell megtudnom, hogy a "Jutka néni nem jön már a szünet után, mert elmegy másik oviba." És akkor ez egy jó hírű óvoda. Nem akarom tudni, hogy a többi milyen lehet.

2018. április 24.

Úgy indult a napom, hogy a gumisnál szerelés után mondta a csaj, hogy "jajj, neked nem is kell fizetned, mert rendezve van a számlád." Apukám.

2018. április 19.

Egyébként meg újra megpróbálkozom a  rendszeres futással. Eddig mondjuk annyit lehet mondani, hogy lelkesnek lelkes vagyok. Gyors kevésbé, khm.

2018. április 18.


A férjem nyihogott egy sort, azon, hogy ha lenne blogja... (még mindig nem tette magát túl a freeblogon)

....akkor kiblogolná, hogy a gyerek végre - így majdnem öt évesen - ma először kifújta az orrát.
És igen, izgultam volna rajta, hogy hol a fenében rontottam el, ha a kicsi nem tudná 1 éves kora óta simán kifújni. Néha jól jön még egy gyerek a háznál, hogy az ember ne marcangolja magát tökfeleslegesen.

2018. április 9.

Nincsenek szavaim. 

Mondjuk hogyan is lehet arra bármit mondani, hogy minden második szavazó szerint frankó itt a világ, és minden menjen ezen az úton tovább. De komolyan...

Vekengtem heteket azon, hogy odaadhatom-e a szavazatomat valakinek, akitől feláll a hátamon a szőr. Odaadtam. De minek.

Szavaztam kicsire, mert azt hittem segítek legalább egy értelmes embert juttatni a Parlamentbe. Ehelyett hozzá segítettem őket a kétharmadhoz.

Végtelenül csalódott vagyok és nagyon szomorú.

2018. március 25.

Miért csodálkozik valaki azon, hogy passzív-agresszív leszek attól, hogy "nem volt ekkora sor a boltban, csak nem volt kedvem hazajönni, mert idegesít, hogy porszívózol"?

2018. március 22.

Olyan hülye is csak én lehetek, hogy sírásig hergelem magam azon, hogy anyámék ronda járólapot vettek az új konyhájukba.