2013. április 30.

Az csak nekem újdonság, hogy van olyan, hogy kutyalépcső?

És igen, van olyan ismerősöm a facebookon, akinek még van is ilyen kutyalépcsője....

2013. április 26.

Azt mondta, hogy szerinte 30 éves lehetek. Az én koromban már mindennek örül az ember.

2013. április 18.

Azt még nagy nehezen lenyelem, hogy a barátaim szektákra pazarolják az idejüket és/vagy a pénzüket - mert ki vagyok én, hogy bárki életébe beleszóljak - de azt azért már nehezen viselem, ha engem is megpróbálnak beszervezni, mert milyen barátok gondolják ezt rólam komolyan?

2013. április 16.

Biztos bennem van a hiba, de egészen addig jól érzem magam a kismamatornán,* amíg nem képzeljük azt, hogy mi most szülünk, és beszívjuk a levegőt, hosszan bent tartjuk, nyomunk....én meg röhögök.

_______________________________
*Igen, így a 33. héten végre nem vagyok beteg, és mehetek hasonszőrűek (?) közé.
Én próbáltam teljesen pozitívan hozzáállni ehhez a lakásszövetkezetesdihez, de azért az, hogy ügyfélfogadási időben szóba sem állnak velem, hanem csak arra van lehetőségem, hogy írásban beterjeszthetem* a kérvényemet, az már nálam is kiverte a biztosítékot....

______________________________
*És ahogy kihallatszott a belső irodából, majd 30 napon belül válaszolnak, addig meg várjak türelemmel.

2013. április 11.

Hiszem-e?
Sikerült tegnap az eddigi legtrébb éttermi kaját kifognom.* Mondtam a férjemnek, hogy ha ilyen hagyná el a konyhámat letörném a kezemet. 

Nyilván mindez az évfordulós ebéden. Mondjuk szegény férj legalább jól választott.

Mindegy is, a lényeg a 4 év, nem a szar kaja.

___________________________________
*Az első verziót még vissza is küldtem, mert erősebb volt, mint a férj csilis csirkéje...

2013. április 6.

Ja, és szolgálati közlemény 2.:

Frissítettem a Mások életét - ott jobbra - a sok költözés miatt. Aki mégis kimaradt, az sikítson.
Teodora volt olyan jófej, és elküldte nekem a remekül működő blogexportot. (freeblog-wordpress-blogspot), de nekem valami miatt mégsem megy. A hiba az én készülékemben van* egyébként biztosan, úgyhogy akit érint próbálkozzon bátran. 

____________________
*A 7%.

2013. április 5.

Négy hétnyi szenvedés után úgy döntöttem, hogy leszarom, hogy én most kismama vagyok, és nem szedhetek be semmi a nyavalyámra, és elmentem az orvoshoz, hogy adjon valamit, de izibe. 

Szerencsére az orvos osztotta a véleményemet, miszerint nem lehet egy móka életemben először terhesen lázasnak lenni, és úgy orrdugulni, hogy napok óta csak a számon kapok levegőt. Így aztán abban maradtunk, hogy jöhet az orrspray, ha nem locsolom literszámra magamba. Amit meg nyilván nem. És komolyan el sem tudom mondani, hogy micsoda minőségi változást hozott ez az életembe. 

Mondjuk ettől a hidegrázás-láz-köhögés(-hányás) kombó még nem múlt el, de azért az antibiotikumig nem jutottunk.

Remélem nem is fogunk.

2013. április 4.

Bloggeréletem két jelentős pillanata jött el tegnap. 

Először rájöttem, hogy elfelejtettem a blog szülinapját. Ráadásul az ötödiket. Nem is értem, hogy hogyan történhetett. Nyilván annyira sok teendőm van, hogy erre már nem maradt kapacitás. Egyébként nagyon nem. Szóval egészen elképesztő, hogy már öt éve vekengem ide a baromságaimat....

Utána meg az történt, hogy felkértek írjak nyilvános babablogot a helyi mamioldalra. Mondjuk, aki kérte nem tudja, hogy már irkálok össze-vissza, így hát azt sem, hogy miket meg főleg, hogy hogyan...

Egyelőre még nincs döntés, mert
  1. a gyereknek apja is van, aki már attól is ki van akadva, hogy babablogot írok (ezzel itt már talán megbékélt). Attól meg egyenesen kirázza a hideg, hogy fél város a kölök képeit nézegesse.
  2. nem vagyok benne biztos, hogy van mondanivalóm hetente egy harmadik blogba is.
  3. egyáltalán nem vagyok meggyőződve róla, hogy én lennék a kismamák gyöngye. Bár pár embert biztos megnyugtatna, hogy nem olvasok babapszichós könyveket, nem akarok otthonszülni, leszarom ha valaki fintorog az orvosom neve hallatán, még mindig nem fogadtam szülésznőt, és inkább elviszem az autót szervizelni, semmint szülésfelkészítőre mennék, usw...
Úgyhogy erre még alszom egyet. Aztán majd úgyis elmondom, hogy mi lett a döntés, de nyilván nem mutatom meg, hogy hova írok.
Tegnap aláírtuk a papírokat, ma utaltunk. Lehet, hogy mégiscsak lesz lakásunk otthonunk?

2013. április 2.

Roppant büszke lehetek magamra, hogy az elmúlt 34 évben még sosem sikerült lázat produkálnom, viszont a terhesség alatt a 3. trimeszterben már másodszor sikerül. F*sz kivan, komolyan.

És ugye elvből nem ezózunk, de hogy van az, hogy a szüleimnél csövezéssel töltött 5 hétből ez a negyedik, amikor dögrováson vagyok?