A síkölcsönzős pasi kérdésére, hogy mióta síelek, mondtam, hogy 7 éves korom óta, de kétlem, hogy ez most releváns lenne. Végülis ahhoz képest egészen meg voltam elégedve magammal,* hogy az elmúlt 10 évben talán, ha kétszer volt léc a lábamon. 

A fiúk viszont nagyon élvezték - nekik ez volt az első - úgyhogy mosttantól majd mindig megyünk. Vagy nem. De tervnek legalább jó.

____________________________________
*Az öcsém szerint úgy síelek, mint 20 éve. Majd röhögve hozzátette, hogy annál jobban már tuti nem fogok. Mondjuk ez eszembe sem jutott. 

Tegnap pezsgőt bontottunk. Mondjuk nem azért, mert épp szülinapom volt, hanem mert véget ért a kisebbik logopédiai fejlesztése. A hat év alatt elhasználtunk 5 logopédust, ebből hármat magánban. Volt egy nyelv-fék műtéte, rendesen altatásban, és elköltöttük egy nyaralás árát legalább a terápiájára...

De dilettáns óvónőknek, és kétkedő szülőknek mondom, hogy a pöszeség semmiben sem akadályozta őt (sem) a két tanítási nyelvű iskolában. Olyan kiejtése van, amilyen nekem soha nem lesz, és a három év alatt még egyetlen négyest sem kapott angolból, vagy angolul oktatott tárgyból.

Úgy indult a napom, hogy nem indult az autó, és úgy fejeződött be, hogy valaki elvitte a kocsmából a kabátomat. 

Közben nem volt ennyire szar, de ez csak annak köszönhető, hogy apukám gyerekre vigyázott, autót szerlet, akkumulátort vett, kocsit bikázott, időpontot foglalt, értemjött, gyereket fogalkaozásra vitt.

2024-et sikerült 2023-as formával kezdeni: végighánytam a szilveszter éjszakát. Két lehetőség van, vagy annyira megöregedtem, hogy 3 dl forraltborral ki tudom ütni magam, vagy valamire allergiás lettem hirtelen. Mindegyik verzió elég abszurd. Mindenesetre azzal nyugtatom magam, hogy ez még 2023 utóhatása.

Azóta sincs semmi bajom egyébként.