A kölöknek nem lesz kistesója.* Egy kő gördült le a szívemről.

____________________

*még!

A legmegdöbbentőbb az elmúlt 3 hónapban az a felismerés volt, hogy valakit így/ennyire lehet szeretni.

Jó, persze az ember tudta az agyával, hogy ez majd ilyen lesz, de érezni mégis egészen más.

Az egyetlen* jó dolog a szoptatásban, hogy akármennyi dinnyét meg tudok enni, mégsem kell folyton pisilnem.

________________________________

*Jó, nyilván az is übercuki, amikor a kölök a reggeli szoptatásnál úgy eszik, mint egy kis gép.

Teljesen jellemző a gyerekvállaláshoz az élethez való hozzáállásunkra, hogy amíg én azon elmélkedem (=ezer oldalt végégnyálazok emiatt), hogy milyen babakocsi is lenne jó nekünk,* a férjem azon gondolkodik, hogy idén nyáron hova visszük a fiunkat nyaralni.**

 

________________________________
*Nyilván az, ami nagyon kicsire csukható (mert a Micra továbbra sem egy limuzin), három kerekű (mert a férjem szerint az menő), fekete, bolygosítható kerekű, van hozzá minden szar (mózes, hordozó, egyéb bizbasz), nem több 8 kg-nál (ez mondjuk nekem fontos), és valaki kölcsönadja...
**Nyaralni a férjemnél egyenlő az Adriával. Emiatt mondjuk nem tudok rá követ vetni....

Próbáltam rávenni magam az unikornis vásárlásra, komolyan, de az istenért nem ment. Úgyhogy életmentő volt a tütüs ötlet. Ráadásul a kolléganőim is egytől-egyig rázizzentek a témára.

 

Szóval tütüt fogunk gyártani karácsonyra. Így.