2014. október 30.

Néha kell kontatktálnom a munkahelyemmel, de minden alkalommal csak jól felhúzom magam. Komolyan, az egy kurvajó hely volt amikor odakerültem, a lehető legszuperebb kollégákkal. Az emberek segítettek a másiknak, nem volt furkálás* - nagyon lehetőség sem volt rá, mindenki tudta és meg is csinálta a dolgát.

Aztán először jöttek a lista írogatások, úgy 70-80 ezerrel csökkent a havi fizetésünk, most meg már ott tartunk, hogy hazaárulók vagyunk, meghosszabbították a munkaidőt, és még azt is elvárják, hogy önként és dalolva Mucsajröcsögére költözzünk családostul egy 9 hónapos szerződéssel a zsebünkben.

A legjobbkor jöttek a kölkök az életembe, azt hiszem.

 ________________________
*Azonos szinten, nyilván. Felfelé mindenki hülye persze.

2014. október 27.

Vettem a kölöknek egy kisebb vagyonért sapkát a Brendonban, mert a hülye színű kabátjához ez passzolt, és egyébként iszonyú cuki is benne.
 
Erre az öreganyja* ilyet szól, hogy jó ez a sapka, csak kár, hogy egyáltalán nem megy a kabáthoz.


Vááááááááááá.

________________________________
*Az én anyám.

2014. október 25.

Soha ne menjetek hozzá olyanhoz -  vagy legalább gyereket ne csináljatok olyan pasival - aki reggel 8-kor egyszerűen nem tud felkelni* a gyerekhez, pedig akart ő, tegnap még önként is vállalkozott, hiszen az elmúlt másfél évben mindig te keltél fel 5-kor, meg olykor háromkor Peppa malacot nézni.

_________________________
*egy harminc éves férfi

2014. október 22.

Képes voltam besírni a férjnek per telefon azon, hogy terhesgondozáson a doki* azzal nyaggatott, hogy hány kg-t híztam, mert olyan puffat a fejem.

Kilencet egyébként, és igen, én is látom, hogy kövér vagyok, mint az állat, de nagyjából 8 hónapja nem ettem egy jóízűt a rohadt gyomorsav miatt, és az egyetlen álmom, hogy rettegés nélkül le tudjak feküdni esténként.

35. hét 2. nap.
_____________________________
*Aki egyébként ma látott életében először.

2014. október 20.

Sosem fogom elfelejteni a fejét, amikor 5 hónappal ezelőtt csak úgy mellékesen előadtam neki, hogy a kölöknek kistesója lesz. Őszintén komolyan gondolta, hogy ő ebbe belehalna. 

Aztán most meg visítva röhögünk azon, hogy hogyan lett belőlünk 35 évesen, házasságban, egy cuki másfél évessel a tarsolyban megesett lány. Vannak azért fura fintorok tényleg.

2014. október 19.


Elvittük a kölköt Badacsonyba, mert hátha tényleg ez lesz az utolsó szép hétvége mostanában. És végig szuper cuki volt, élvezte a hajózást, és meg van veszve a szélforgójáért. Kapott sült krumplit ebédre, és főleg hagyott bennünket élni. Mondjuk ezt lehet, hogy az apja máshogy élte meg, mert hősként ő futkározott a gyerek után egész nap, dehát én mégiscsak vemhes víziló kismama vagyok, vagy mifene.

2014. október 10.

Így szülés előtt marha jól jön, hogy a múlt héten kiderült, hogy mégsem vesznek vissza állományba - mindenféle ígéret ellenére - mert (figyelj!) május óta nem készült el a kinevezés módosításunk.*Aztán ma meg, hogy 3 hónapja nem utaltam át egy nagyobb összeget, és leszek szíves 8 napon belül pótolni. 

Tiszta szerencse egyébként, hogy a héten megvettem a kisebbik kölöknek az első adag Liberot. Legalább pelenkázni lesz mibe.

______________________________
*Persze mindeközben szétverni az tökéletesen sikerült a szuper munkahelyemet. Zokogok komolyan, ha a kollégáimra gondolok.

2014. október 8.

A biztosítós csávó kijött és közölte, hogy erre nem fizetnek, mert nem csőtöréstől* van a kár. Ezért mondjuk kurva felesleges volt idejönnie, mert ez telefonon is megbeszélhettük volna.


___________________________
*Hanem a kádban tönkrement valami alkatrész. Don't ask.

2014. október 6.

És egyébként a férjem szerint is én vagyok a hülye. Miért nem mondtam valami értelmesebb kifogást? Ő is kiröhögött* volna. 

Hülye kismama, aki vagyok.

*Mondjuk amikor tegnap 1 órán keresztül próbálta elaltatni az össze-vissza altatott kölköt, aki közben felváltva üvöltött és atázott neki, akkor annyira nem volt röhöghetnénke. Szerintem.
Leázott a fal a gyerekszobában, pont a kiságy mellett. Szóltam a biztosítónak, hogy ez van, mondták, hogy jönnek 5 napon belül kártfelmérni. Az 5 nap persze már letelt egy ideje, amikor ma telefonál a faszi, hogy holnap akkor jön 1 és 3 között. Mondom neki kedvesen, hogy az nem megfelelő időpont nekem, mert akkor alszik a baba, legyen szíves jöjjön máskor. Erre a következő párbeszéd zajlik le köztünk:

Kárszakértő: - Nem tudná máskor altatni? 
K: - Hát, nem. 
Kárszakértő: -  És meddig alszik a gyerek? 
K: - Kb. 1 és 4 között.
Kárszakértő: - Engem nem zavar a gyerek, csak fényképezni akarok.
K: (néma sikítás) - Legyen szíves keressen egy másik időpontot. Esetleg másik nap? Másik napszak?
Kárszakértő: - Jó, akkor kivételt teszek (!). Délben jó lesz?
K: - Remek, a dél jó lesz.

Most komolyan milyen elmebeteg akar egy alvó gyerek mellett fényképezgetni?! 

2014. október 4.

Hosszas szervezés után lepasszoltuk a kölköt a tesóméknak, hogy elmenjünk áztatni a csontjaimat.* Erre sikerült kifogni egy helyet, ahol bazmeg majd megfagytunk a jacuzziban, és az ott töltött egy órából felet tuti a zuhany alatt álltam, ahol legalább folyt meleg víz.

Tiszta szerencse, hogy idén végül nem jutottunk el nyaralni, az mekkora szívás lett volna.


________________________________
*Azért a terhességet sem hiába hívják így.
Amikor fejhangon visítanak a 6 éves kislányok a szomszédban - szülinapi zsúr ürügyén - akkor őszintén örülök, hogy fiaim vannak/lesznek.

Traktorokat és tűzoltóautókat csendben is lehet csodálni. Remélem.

2014. október 1.

Tegnap az apja nem kapcsolta be a biztonsági övet a gyerekülésen miután beültette a kölköt az autóba. Erre a gyerek szólt* neki, hogy ez így nem lesz jó.

Megzabálom.

_____________________________________
*Oké, még nem tud beszélni, de a hangos Ataaa, ataaaa....kiabálást és a nyitott csatra való mutogatást szerintem nevezhetjük nyugodtan így.