A fiam tegnapelőtt visszaadta az irányítást a testem felett. Az már más tészta, hogy az életem felett nyilván már sosem fogja.

Megkönnyebbültem, hogy végre vége, meg hogy mindenféle nehézség* ellenére viszonylag sokáig** húztuk. De ettől még baromira hiányzik, hogy a picike testével hozzám bújjon, és szuszogva reggelizzen.

_________________________
*Volt itt minden: vérző mellbimbó, mellgyulladás, vérző mellbimbó, psoriasis, vérző mellbimbó, és így tovább.

**6 hónap mínusz 2 nap.

Szedtünk a kölökkel ibolyát a hóesésben. Neki mindkettő első volt.

A kölök vigyorogva kurjongat, ha leülök vele szembe a babakajás tányérral a kezemben. Omg!

Egyébként meg, ha írnék blogot abban olyanok lennének, hogy mekkora cukiság már cinkosan összemosolyogni a fiammal.

Nem írok blogot.

A legmegdöbbentőbb az elmúlt 3 hónapban az a felismerés volt, hogy valakit így/ennyire lehet szeretni.

Jó, persze az ember tudta az agyával, hogy ez majd ilyen lesz, de érezni mégis egészen más.

2013. június 6. 15:28 kisfiunk született.