Holnaptól egyedül itthon a kölkökkel. Nem mondom, hogy nincs gombóc a gyomromban. 

Akkor sem voltam ennyire magányos, amikor egy 30 nm-es garzonban éltem egyedül több száz km-re a barátaimtól.

Mondjuk időm az rohadtul nincs olvasni, de majd biztos lesz. Évek múlva.

Lett kindle-m, mert a férjem azért cuki is tud ám lenni. 

Életem legcukibb karácsonya. 

Még akkor is, ha a kölök retteg a távirányítós kisautójától. 

Na, azért másnak is b*ssza a csőrét a dolog.

Mondjuk nyilván én is szemét képmutató vagyok, mert ahelyett hogy továbbajándékoznám odaadom* a kölöknek. 

______________________
*Majd egy szürke februári/márciusi napon, amikor nem kap naponta valamilyen ajándékot.

Akartam mondani a kollégáimnak, hogy egyék csak meg nyugodtan a gyerekek csokimikulásait, ha már mi nem jutottunk el az ünnepségre.* Aztán persze ez is elmaradt. Viszont a főnököm szólt, hogy érdemes lenne a csomag hazaszállítását szerveznem, mert egy k*rva nagy duplo lego van benne.

Ész megáll komolyan, hogy ilyenre költik az emberek pénzét.

______________________________________

*Azért ez a Parlamentbe jön a mikulás sztori még engem is felvillanyozott volna, ha éppen nem lettem újdonsült szoptatós dajka.

A két kölökkel az élet olyan, hogy listát kell írnom azokról, akiket nem hívtam vissza az elmúlt két hétben.

Ő Bertalan.

Jelen állás szerint holnap véget érnek a szenvedéseim. Leginkább pszichésen nehéz elviselnem, hogy ez a gyerek is már hetek óta bármelyik nap megszülethetne, de neki ehhez rohadtul nincs kedve. 

Arról meg, hogy mennyire vagyok ősanya típus talán legtöbbet az mond el, hogy az egyetlen problémám a szülés megindításával az, hogy reggel hatra kell menni a szülőszobára.

No, hát a doki szerint még a héten* tetőfokára hág itt a hangulat. Amúgy november 24. (jövő hétfő) a céldátum. 

Lehet tippelgetni.

___________________________________
*Vasárnap ne, mert akkor másik városban ügyel.

A kölök éjszakánként hisztizik, hogy nem akar aludni, a férjem reggelenként hisztizik, hogy nem akar dolgozni menni, én naphosszat hisztizek, hogy nem akarok már terhes lenni.

Gyanítom, hogy a hisztik a szülés után is megmaradnak, csak az okok változnak majd. 

39/0

Amúgy a doki tegnap annyira megrémisztett ezzel a szülés dologgal - miszerint nem fogom én megvárni a szomszédlányt - hogy gyorsan be is pakoltam a hetek óta a komódon gyűjtögetett cuccokat a táskákba.*

Meglátjuk.

________________________________
*Nagyon rutinos vagyok ám, van külön szülőszoba táska, gyerekcucc táska, meg kórházi táska is.

Kapott a kölök - a kisebbik - zCush-t. Csak mert ki tud egy ilyennek ellenállni, pláne féláron.* Na, meg mert én is minden szart megveszek a gyerekeknek. 

_________________________________

*Mondjuk, hogy ezt mennyire lehet kihasználni, az majd kiderül, de legalább azt remélem, hogy jól eladom én is féláron.

A kölök 3:55-kor ébredt, majd 5-ig próbálkozott a visszalvással. Persze nem ment neki. Majd reggeli és némi Bogyó és Babóca után ügyesen visszaaludt, én meg itt kókadozom.

Az egyik pillanatban azt kívánom, hogy bárcsak megindulna már a szülés, a másikban meg amiatt van bőghetnékem, hogy lehet hogy ezek az utolsó kettesben töltött perceink a fiammal. 

Jó, tudom, hogy nem vagyok normális. 

-14 nap.

Reggel addig forgattuk a bútorokat a gyerekszobában, míg arra jutottunk, hogy fizikailag elfér* a két kölök egy szobában. Már csak azon kell izgulni, hogy pszichésen ne nyírják majd ki egymást. Mondjuk mindenre van B tervünk is, csak hogy én nyugodt legyek.

Aztán gyorsan vettünk matracot meg járókát is a kicsinek. Kiságyat** már tegnap intéztem. Délután meg kitaláltuk, hogy a maradék helyre milyen cucc kéne az IKEA-ból.

Meg találtam pelenkázó feltétet is. Pedig az nekem nagyon nem szokott menni.

________________________________
*Cserébe le kell mondanom a giga nagy pelenkázóról, de hát valamit valamiért.

**Másfél évig nem tűnt fel nálunk senkinek, hogy a kölöknek macis (!) kiságya van.

Sikerült ma 3 pizzát rendelnem úgy, hogy végül 3 tök másikat hozott ki a futár. Nem mondom, hogy jól esett a vacsora.

Mindig azt gondolom, hogy ennél lejjebb már nincs, aztán persze mindig kiderül, hogy dehogynem. Belefáradtam már. Mindenbe.

Néha kell kontatktálnom a munkahelyemmel, de minden alkalommal csak jól felhúzom magam. Komolyan, az egy kurvajó hely volt amikor odakerültem, a lehető legszuperebb kollégákkal. Az emberek segítettek a másiknak, nem volt furkálás* - nagyon lehetőség sem volt rá, mindenki tudta és meg is csinálta a dolgát.

Aztán először jöttek a lista írogatások, úgy 70-80 ezerrel csökkent a havi fizetésünk, most meg már ott tartunk, hogy hazaárulók vagyunk, meghosszabbították a munkaidőt, és még azt is elvárják, hogy önként és dalolva Mucsajröcsögére költözzünk családostul egy 9 hónapos szerződéssel a zsebünkben.

A legjobbkor jöttek a kölkök az életembe, azt hiszem.

 ________________________
*Azonos szinten, nyilván. Felfelé mindenki hülye persze.

Vettem a kölöknek egy kisebb vagyonért sapkát a Brendonban, mert a hülye színű kabátjához ez passzolt, és egyébként iszonyú cuki is benne.
 

Erre az öreganyja* ilyet szól, hogy jó ez a sapka, csak kár, hogy egyáltalán nem megy a kabáthoz.

Vááááááááááá.

________________________________
*Az én anyám.

Soha ne menjetek hozzá olyanhoz -  vagy legalább gyereket ne csináljatok olyan pasival - aki reggel 8-kor egyszerűen nem tud felkelni* a gyerekhez, pedig akart ő, tegnap még önként is vállalkozott, hiszen az elmúlt másfél évben mindig te keltél fel 5-kor, meg olykor háromkor Peppa malacot nézni.

_________________________

*egy harminc éves férfi

Képes voltam besírni a férjnek per telefon azon, hogy terhesgondozáson a doki* azzal nyaggatott, hogy hány kg-t híztam, mert olyan puffat a fejem.

Kilencet egyébként, és igen, én is látom, hogy kövér vagyok, mint az állat, de nagyjából 8 hónapja nem ettem egy jóízűt a rohadt gyomorsav miatt, és az egyetlen álmom, hogy rettegés nélkül le tudjak feküdni esténként.

35. hét 2. nap.

_____________________________
*Aki egyébként ma látott életében először.

Sosem fogom elfelejteni a fejét, amikor 5 hónappal ezelőtt csak úgy mellékesen előadtam neki, hogy a kölöknek kistesója lesz. Őszintén komolyan gondolta, hogy ő ebbe belehalna. 

Aztán most meg visítva röhögünk azon, hogy hogyan lett belőlünk 35 évesen, házasságban, egy cuki másfél évessel a tarsolyban megesett lány. Vannak azért fura fintorok tényleg.

Elvittük a kölköt Badacsonyba, mert hátha tényleg ez lesz az utolsó szép hétvége mostanában. És végig szuper cuki volt, élvezte a hajózást, és meg van veszve a szélforgójáért. Kapott sült krumplit ebédre, és főleg hagyott bennünket élni. Mondjuk ezt lehet, hogy az apja máshogy élte meg, mert hősként ő futkározott a gyerek után egész nap, dehát én mégiscsak vemhes víziló kismama vagyok, vagy mifene.