A férjem szerint a baba játékával/takarójával letörölni a notebook monitorját/dohányzóasztalt teljesen normális viselkedés.

Őrjöngök.

Egyébként meg az van, hogy hetente háromszor bőrgyógyászhoz rohanok reggel, közben meg azon agyalok, hogy kell-e nekem a biológiai terápia. Nyilván most nem, de ha abbahagytam a szoptatást, akkor szerintük azonnal. Szerintem meg a következő gyerek előtt mégsem. És érjem be ennyi infóval, mert a szentséges tanárnő most rendel, és nem ér rá ilyen apróságokról csevegni. Kérjek időpontot, és majd két hónap múlva megbeszéljük.

Hát, köszi.

365 napja tudok a kölökről.

Beletörtem a kocsiba a slusszkulcsot. 

Izmozok.

Egyébként meg, ha írnék blogot abban olyanok lennének, hogy mekkora cukiság már cinkosan összemosolyogni a fiammal.

Nem írok blogot.

Gondolkozom itt a (tegnapi) nap sztoriján, de végül is igaza van Fallabdáslánynak: vele mindig ilyen (?!) abszurd dolgok történnek.

Voltam a múltkor a helyi szoptatós-napon, a védőnőm körzetéből én egyedül. Lássuk ebben az iróniát. Egyébként továbbra is szoptatok, csak hát továbbra sem vagyunk a legjobb barátok.

Amúgy én is csak* a babamasszázs bemutató miatt mentem, amit élvezett is a kölök rendesen.

________________________________________
*Nyilván nem azért, hogy az életfogytig tartó szoptatás csodáiról elmélkedjem.

Tegnap majdnem bevittem a kölköt egy Nemzeti Dohányboltba,* de amikor átkínlódtam magam a küszöbön, akkor az eladó habzó szájjal közölte velem, hogy azonnal menjek ki, mert engem itt ő ugyan nem fog kiszolgálni. És még nyomatékosan azt is hozzátette, hogy EZ a törvény. Ekkor majdnem kicsúszott a számom, hogy a jogszabály azért van, hogy módosítsuk. De aztán úgy gondoltam, hogy nem lehet túl jó a humorérzéke, meg az enyém is elveszett rögtön, amikor javasolta, hogy hagyjam kint a babakocsit (incl. a 3 hónapos gyerek) a bolt előtt, a város főterén. Most tényleg, ki gondolja ezt komolyan?

Végül ennél a résznél betoppant egy kedves fickó, aki felajánlotta, hogy vigyáz kint a gyerekemre, vagy vesz nekem egy doboz cigi. De ettől még természetesen kurvaanyátok...

_________________________
*Én továbbra sem cigizem, anyámnak kellett a szajré.

A conteo-k legalább annyira idegesítenek, mint a bigott vallásosság.

Az csak szerintem mókás, ha az ember megműtteti az orrát, az ikertestvére meg nem? 

A legmegdöbbentőbb az elmúlt 3 hónapban az a felismerés volt, hogy valakit így/ennyire lehet szeretni.

Jó, persze az ember tudta az agyával, hogy ez majd ilyen lesz, de érezni mégis egészen más.

Biztos velem van a baj, de azért szerintem egy érettségi nem éppen egy kiemelkedő tanulmányi teljesítmény.

Nem mintha ez lenne a legnagyobb problémám, csak mondom.

Egyébként meg nem biztos, hogy jó ötlet volt új blogot nyitni a babának, mert így aztán mostanság sehova sem írok. Ezer szerencse, hogy a nyilvános blogolást nem vállaltam. No, nem mintha abból lett volna közben bármi is.

Az egyetlen* jó dolog a szoptatásban, hogy akármennyi dinnyét meg tudok enni, mégsem kell folyton pisilnem.

________________________________

*Jó, nyilván az is übercuki, amikor a kölök a reggeli szoptatásnál úgy eszik, mint egy kis gép.

Vannak szituációk, amiket képtelen vagyok kezelni. Hogy menni fog-e valaha?

Állandóan azon sajnálkozom, hogy a kölöknek nincs igazi babaillata, erre tegnap kiderült, hogy a kölöknek igenis babaillata van, csak én nem érzem.

A szoptatás saga iránt érdeklődőknek mondom, hogy úgy tűnik egyelőre megkegyelmezett a sors a kölöknek meg nekem. Nem mondom, hogy sétagalopp a történet, de legalább nagyobb fájdalmak nélkül bírom a dolgot. Meglátjuk majd mi lesz az antibiotikum nélkül.

A jövőbeli szaranyáknak mondom, hogy a Purelan tényleg nagyon tuti cucc, de még annál is tutibb, hogy a patikában negyed annyi pénzért kétszer annyi lanolint lehet szerezni.

Őszinte aggodalommal tölt el, hogy ha most 24,5 °C van a lakásban, akkor télen vajon mennyire lesz majd hideg idebent.

Éreztem én annak idején, hogy ezt a reggelit érdemes lesz lefényképezni. Hehe...

Nincs is annál jobb dolog, mint a hűvös szobában a fiammal héderelni reggel az ágyban.

Tegnap eljutottam oda, hogy akkor itt és most elég volt a szoptatásból szoptatással való kínlódásból. Aztán egy átsírt este és délelőtt után megjelent a védőnő azzal, hogy tényleg mindent megpróbáltam-e, mert ő például hónapokig fejegetett... 

És egy jellem voltam, mert nem küldtem el a kurvaanyjába végül hagytam magam meggyőzni, hogy még egyféle krémet próbáljak meg, ha már a szoptatási tanácsadó szerint érdemes lenne. 

Reménykedjünk.

Mellgyulladás. Hello!

A szoptatás csupa móka és kacagás, mondtam én eddig is.

Harmincheten voltak ma előttünk az ortopédián. Tiszta szerencse, hogy volt időpontunk, így csak 2 órát kellett várni. És nyilván az senkit nem érdekelt, hogy ezt egy 6 hetessel kellett abszolválni. 

Kevés ambivalensebb helyzetet tudok elképzelni annál, mint amikor halkan sutyorgom a fiam fülébe, hogy csak ügyesen egyen tovább, miközben folynak a könnyeim annyira fáj a szoptatás.

Mindezek ellenére teljesen ledöbbentett a magamról látott fotó. Sokmindent elmond az élményről, hogy leginkább az unokahúgomhoz tudtam magam hasonlítani, aki van vagy 100 kg, púpos és ápolatlan.*

____________________________________
*Állítólag nem mos fogat, és nem fésülködik.** A fésülködés hiánya látszik is rajta. 

** Mondjuk a férjem sem fésülködik, de az egy más tészta.