Sosem gondoltam volna, hogy lehetek annyira fáradt, hogy hideg rizi-bizit eszem vacsorára.

Reggel kicseréltettem a kávét, mert annyira szar volt. 

Lehet, hogy mégis hisztis kismama vagyok?

A tegnap este egy részét a szülőszobán töltöttünk a férjjel, de hálisten egy fél órával később azzal távoztunk saját felelősségre (still 2in1), hogy a kölökkel minden a legnagyobb rendben, és nekem sincs semmi bajom.

Így aztán az utolsó hetemet a munkahelyen ma rögtön egy nap szabival nyitottam. Holnap kezdődik a búcsúzós hepaj, aztán hétvégén költözés. 

How strange....

Na, egy csomó minden izgi dolog történik ám. Először itt volt a férjem - kis túlzással nem is emlékszem már rá, hogy mikor töltöttünk Pöstön ennyi időt - aztán meg én villámlátogattam hozzá a szülinapjára.

 

Közben voltunk elvitt a Vapianoba, meg én őt az IKEA-ba. A bababoltokról már ne is beszéljünk. És csak, hogy mindenki tudja: nekem olyan cuki férjem van, aki képes kisgyerekes anyukákkal csevegni a liftben arról, hogy melyik babakocsi a legtutibb.

 

A családom egyébként nagyon kitett magáért szülinap ügyben: ajándékok, torta, mi szem-szájnak ingere. És a férjem úúúúúúúúúúristen, haaaaarminc.

Nem hiszem, hogy a még hátra lévő 15 hétben tudnám überelni azt, amikor az éppen zenés-táncos mulatságba induló férjemet cinkelem olyanokkal, hogy aztán nem ám idegenekkel szóba állni, zsebkendőt eltenni, idegen lányokkal nem csókolózni.... 

És akkor ennél a pontnál keservesen elsírni magam.

Mondanom sem kell, hogy persze a vége mégiscsak hangos röhögés lett.

Gyermeki örömmel tud eltölteni, hogy a kindle(app) olyanokat is csinál, hogy a .doc-ot átkonvertálja nekem.

Teljesen jellemző a gyerekvállaláshoz az élethez való hozzáállásunkra, hogy amíg én azon elmélkedem (=ezer oldalt végégnyálazok emiatt), hogy milyen babakocsi is lenne jó nekünk,* a férjem azon gondolkodik, hogy idén nyáron hova visszük a fiunkat nyaralni.**

 

________________________________
*Nyilván az, ami nagyon kicsire csukható (mert a Micra továbbra sem egy limuzin), három kerekű (mert a férjem szerint az menő), fekete, bolygosítható kerekű, van hozzá minden szar (mózes, hordozó, egyéb bizbasz), nem több 8 kg-nál (ez mondjuk nekem fontos), és valaki kölcsönadja...
**Nyaralni a férjemnél egyenlő az Adriával. Emiatt mondjuk nem tudok rá követ vetni....

f(érj): - Letörölgettem Miciben* a műszerfalat!
k: - Dejó!
f: - Csak 6 db műszerfaltörlő-kendőt használtam csak el.**
k: - Tényleg? Vettél kendőt?
f: - Nem, volt a kesztyűtartóban...
k: - ???????
f: - Mondom...
k: - Tudod mivel törölgetted le az autót? Sminklemosó kendővel!

_________________________

*Mici az autónk hívóneve.

**Ezt azért hangsúlyozta, mert legutóbb egy egész csomaggal elhasznált, amin én rendesen ki is akadtam.

Mit vétettem, hogy a Bencsik Andrást ajánlgatja nekem a facebook?

 

Először úgy volt, hogy idén elmarad a szokásos szülinapi tatárbifsztek, de aztán a családom kisírta mégis. Ez pedig itt fent egy együttérző férj vasárnapi reggelije.

 

Mondták ugyan, hogy a gyerekvállalás egy rakás lemondással jár, de azt hiszem eddig a pillanatig nem vettem komolyan a fenyegetést.

A férjem szerint egy rakás szart sem ér a blogom, amióta nem eb miatt picsogok. 

Nagyjából megtippelhető, hogy a héten már mennyi könnyet sírtam* el a hülye lakásvásárlás miatt, ha elmondom, hogy amikor pénteken délután fél háromkor az eladó per sms közölte, hogy akkor mégse menjünk 4-re az ügyvédhez már csak röhögni tudtam.

__________________________
*Nem kell majd sokat gondolkoznom, amikor a gyerek 2X év múlva azzal jön nekem, hogy vajon milyen negatív hatások érhették magzat korában....

Van-e annál jobb, mint a születésnapomon délelőtt 11-kor a férjemhez bújva henyélni az ágyban?

Herizonford.

Tiszta szerencse, hogy már nincs meg a svájci bankszámlám. Most retteghetnék én is...

 

Egyébként meg bekaphatja az 549 Ft-os jégsalátát az a barom, aki azt mondta, hogy nem emelkednek az élelmiszerek árai.

 

Politikával (?) átitatott méltatlankodásunkat hallhatták olvashatták.

Tök jellemző a munkahelyemre, ahogy a legújabb sztori zajlott. A tanulság, hogy kávézni nem csak jó, hanem hasznos is...

Az milyen cuki, amikor a diétázó kolléganők, csak neked árulják el, hogy tegnap azért bűnöztek kicsit...

Már azon is kiakadtam, hogy a volt gimis igazgatóm üzit küld a szülinapomra, de az új könyvét promózó DM levél a postafiókomban már rendesen kiverte a biztosítékot.

A családban már mindenkit ledöntött a labáról a betegség. És ezt most tényleg értsük szó szerint. Sőt mára már a munkahelyre is begyűrűzött a woodoo.

 

A férjem szerint engem a gravida védett meg (eddig?) a kórságtól, a kolléganőm szerint meg a gyerek. Olyan szupergyerekféle.

Biztos a felborult hormonrendszerem tehet róla, de szerintem a méhből kinyulkáló - és az orvos kezét szorongató -  gyerek képe* egyáltalán nem cuki, és bőghetnékem sem lesz tőle.

 

Ellenben véresnek, kurvára véres.

 

*És nyilván még csak nem is igaz...

 

Próbálok én itt napok óta összefoglalót írni az évről, de nagyon nem megy. Gondolom azért, mert rögtön az elején történt a legrosszabb. Vagy az egyetlen rossz. Végérvényesen felnőtt lett a fiúm. És ez nem olyan, hogy majd elmúlik, mert nem fog. Ott lesz vele/velünk mindig.

 

Volt nagy hajcihő, mert hogy úristen házasodunk, pedig szerintem nem is pörögtem túl az eseményeket.

 

Megtanultam horgolni, és elvittük a papámat Tringáékhoz. Még márciusban volt az is, hogy lettek végre jegygyűrűink, volt ugyan nagy izgalom, hogy milyen is lesz, de végül imádjuk őket még mindig.

Áprilisban a fiúm levágatta a haját. Hiszed-e?

Májusban egy csomó mindent csináltam, csak nem dolgoztam. Először lánybúcsúztam. Tringáéknál. how cool.... Aztán szakvizsgáztam. Bőven vicc.

Aztán még a második forduló előtt gyorsan férjhez mentem és örültem az öcsémnek, hogy úúúrisen haaarminc!

Jó sokat vártunk az esküvői képekre, de aztán végül legalább tök jók lettek. Nehezen viseltem már a távházasságot, és még talán annál is nehezebben, hogy a kölök nem akart összejönni, az istenért sem.

Augusztusban folyton a Balatonon voltunk. Erre - arra.

Aztán a nááááászúúút. Dugi otok. És akkor még nem tudtam, de már egyáltalán nem kellett volna nyafognom a kölök miatt. A hónap vicce mindenesetre egészen biztosan a kémelhárító képzés volt.

Októberben végleg (?) elhagytam a freeblogot, amit még a mai napig nem hevertem ki.

Aztán miután coming outoltam minden/ki a terhesség körül kezdett forogni. Kicsit aggódtam, hogy majd jól bealszom a színházban, de egy pillatig sem állt fenn ez a veszély: Angyalok Amerikában.

Egyébként még mindig nem vagyok egy mintakismama. Minden kiborított. Az év záróakkordjaként még kiderült, hogy a kölök kisfúúú, hiába próbált az apja alkudozni az orvossal.

Mostantól van cuki tabletem, hogy tudjak a metrón ebookot olvasni. A vonaton filmezésről már nem is beszélve.

Nyilván a projekt mögött a férjem áll. Oh...

Olyan fáradt vagyok, hogy képtelen vagyok értelmes mondatokat kirázni a fejemből, azt azonban muszáj idecsöpögnöm, hogy a férjem cuki szeretlekemailt ír nekem, amíg kimegy az erkélyre cigizni.

Vidnyánszky, Eperjes, Pálffy István. Most komolyan?

Nem tudom egyébként, hogy mit hittem...

[Úgy érzem magam, mint akinek elvették a játékát.]