Próbálok én itt napok óta összefoglalót írni az évről, de nagyon nem megy. Gondolom azért, mert rögtön az elején történt a legrosszabb. Vagy az egyetlen rossz. Végérvényesen felnőtt lett a fiúm. És ez nem olyan, hogy majd elmúlik, mert nem fog. Ott lesz vele/velünk mindig.

 

Volt nagy hajcihő, mert hogy úristen házasodunk, pedig szerintem nem is pörögtem túl az eseményeket.

 

Megtanultam horgolni, és elvittük a papámat Tringáékhoz. Még márciusban volt az is, hogy lettek végre jegygyűrűink, volt ugyan nagy izgalom, hogy milyen is lesz, de végül imádjuk őket még mindig.

Áprilisban a fiúm levágatta a haját. Hiszed-e?

Májusban egy csomó mindent csináltam, csak nem dolgoztam. Először lánybúcsúztam. Tringáéknál. how cool.... Aztán szakvizsgáztam. Bőven vicc.

Aztán még a második forduló előtt gyorsan férjhez mentem és örültem az öcsémnek, hogy úúúrisen haaarminc!

Jó sokat vártunk az esküvői képekre, de aztán végül legalább tök jók lettek. Nehezen viseltem már a távházasságot, és még talán annál is nehezebben, hogy a kölök nem akart összejönni, az istenért sem.

Augusztusban folyton a Balatonon voltunk. Erre - arra.

Aztán a nááááászúúút. Dugi otok. És akkor még nem tudtam, de már egyáltalán nem kellett volna nyafognom a kölök miatt. A hónap vicce mindenesetre egészen biztosan a kémelhárító képzés volt.

Októberben végleg (?) elhagytam a freeblogot, amit még a mai napig nem hevertem ki.

Aztán miután coming outoltam minden/ki a terhesség körül kezdett forogni. Kicsit aggódtam, hogy majd jól bealszom a színházban, de egy pillatig sem állt fenn ez a veszély: Angyalok Amerikában.

Egyébként még mindig nem vagyok egy mintakismama. Minden kiborított. Az év záróakkordjaként még kiderült, hogy a kölök kisfúúú, hiába próbált az apja alkudozni az orvossal.