A két kölökkel az élet olyan, hogy listát kell írnom azokról, akiket nem hívtam vissza az elmúlt két hétben.

Ő Bertalan.

Jelen állás szerint holnap véget érnek a szenvedéseim. Leginkább pszichésen nehéz elviselnem, hogy ez a gyerek is már hetek óta bármelyik nap megszülethetne, de neki ehhez rohadtul nincs kedve. 

Arról meg, hogy mennyire vagyok ősanya típus talán legtöbbet az mond el, hogy az egyetlen problémám a szülés megindításával az, hogy reggel hatra kell menni a szülőszobára.

No, hát a doki szerint még a héten* tetőfokára hág itt a hangulat. Amúgy november 24. (jövő hétfő) a céldátum. 

Lehet tippelgetni.

___________________________________
*Vasárnap ne, mert akkor másik városban ügyel.

A kölök éjszakánként hisztizik, hogy nem akar aludni, a férjem reggelenként hisztizik, hogy nem akar dolgozni menni, én naphosszat hisztizek, hogy nem akarok már terhes lenni.

Gyanítom, hogy a hisztik a szülés után is megmaradnak, csak az okok változnak majd. 

39/0

Amúgy a doki tegnap annyira megrémisztett ezzel a szülés dologgal - miszerint nem fogom én megvárni a szomszédlányt - hogy gyorsan be is pakoltam a hetek óta a komódon gyűjtögetett cuccokat a táskákba.*

Meglátjuk.

________________________________
*Nagyon rutinos vagyok ám, van külön szülőszoba táska, gyerekcucc táska, meg kórházi táska is.

Kapott a kölök - a kisebbik - zCush-t. Csak mert ki tud egy ilyennek ellenállni, pláne féláron.* Na, meg mert én is minden szart megveszek a gyerekeknek. 

_________________________________

*Mondjuk, hogy ezt mennyire lehet kihasználni, az majd kiderül, de legalább azt remélem, hogy jól eladom én is féláron.

A kölök 3:55-kor ébredt, majd 5-ig próbálkozott a visszalvással. Persze nem ment neki. Majd reggeli és némi Bogyó és Babóca után ügyesen visszaaludt, én meg itt kókadozom.

Az egyik pillanatban azt kívánom, hogy bárcsak megindulna már a szülés, a másikban meg amiatt van bőghetnékem, hogy lehet hogy ezek az utolsó kettesben töltött perceink a fiammal. 

Jó, tudom, hogy nem vagyok normális. 

-14 nap.

Reggel addig forgattuk a bútorokat a gyerekszobában, míg arra jutottunk, hogy fizikailag elfér* a két kölök egy szobában. Már csak azon kell izgulni, hogy pszichésen ne nyírják majd ki egymást. Mondjuk mindenre van B tervünk is, csak hogy én nyugodt legyek.

Aztán gyorsan vettünk matracot meg járókát is a kicsinek. Kiságyat** már tegnap intéztem. Délután meg kitaláltuk, hogy a maradék helyre milyen cucc kéne az IKEA-ból.

Meg találtam pelenkázó feltétet is. Pedig az nekem nagyon nem szokott menni.

________________________________
*Cserébe le kell mondanom a giga nagy pelenkázóról, de hát valamit valamiért.

**Másfél évig nem tűnt fel nálunk senkinek, hogy a kölöknek macis (!) kiságya van.

Sikerült ma 3 pizzát rendelnem úgy, hogy végül 3 tök másikat hozott ki a futár. Nem mondom, hogy jól esett a vacsora.

Mindig azt gondolom, hogy ennél lejjebb már nincs, aztán persze mindig kiderül, hogy dehogynem. Belefáradtam már. Mindenbe.

Néha kell kontatktálnom a munkahelyemmel, de minden alkalommal csak jól felhúzom magam. Komolyan, az egy kurvajó hely volt amikor odakerültem, a lehető legszuperebb kollégákkal. Az emberek segítettek a másiknak, nem volt furkálás* - nagyon lehetőség sem volt rá, mindenki tudta és meg is csinálta a dolgát.

Aztán először jöttek a lista írogatások, úgy 70-80 ezerrel csökkent a havi fizetésünk, most meg már ott tartunk, hogy hazaárulók vagyunk, meghosszabbították a munkaidőt, és még azt is elvárják, hogy önként és dalolva Mucsajröcsögére költözzünk családostul egy 9 hónapos szerződéssel a zsebünkben.

A legjobbkor jöttek a kölkök az életembe, azt hiszem.

 ________________________
*Azonos szinten, nyilván. Felfelé mindenki hülye persze.

Vettem a kölöknek egy kisebb vagyonért sapkát a Brendonban, mert a hülye színű kabátjához ez passzolt, és egyébként iszonyú cuki is benne.
 

Erre az öreganyja* ilyet szól, hogy jó ez a sapka, csak kár, hogy egyáltalán nem megy a kabáthoz.

Vááááááááááá.

________________________________
*Az én anyám.

Soha ne menjetek hozzá olyanhoz -  vagy legalább gyereket ne csináljatok olyan pasival - aki reggel 8-kor egyszerűen nem tud felkelni* a gyerekhez, pedig akart ő, tegnap még önként is vállalkozott, hiszen az elmúlt másfél évben mindig te keltél fel 5-kor, meg olykor háromkor Peppa malacot nézni.

_________________________

*egy harminc éves férfi

Képes voltam besírni a férjnek per telefon azon, hogy terhesgondozáson a doki* azzal nyaggatott, hogy hány kg-t híztam, mert olyan puffat a fejem.

Kilencet egyébként, és igen, én is látom, hogy kövér vagyok, mint az állat, de nagyjából 8 hónapja nem ettem egy jóízűt a rohadt gyomorsav miatt, és az egyetlen álmom, hogy rettegés nélkül le tudjak feküdni esténként.

35. hét 2. nap.

_____________________________
*Aki egyébként ma látott életében először.

Sosem fogom elfelejteni a fejét, amikor 5 hónappal ezelőtt csak úgy mellékesen előadtam neki, hogy a kölöknek kistesója lesz. Őszintén komolyan gondolta, hogy ő ebbe belehalna. 

Aztán most meg visítva röhögünk azon, hogy hogyan lett belőlünk 35 évesen, házasságban, egy cuki másfél évessel a tarsolyban megesett lány. Vannak azért fura fintorok tényleg.

Elvittük a kölköt Badacsonyba, mert hátha tényleg ez lesz az utolsó szép hétvége mostanában. És végig szuper cuki volt, élvezte a hajózást, és meg van veszve a szélforgójáért. Kapott sült krumplit ebédre, és főleg hagyott bennünket élni. Mondjuk ezt lehet, hogy az apja máshogy élte meg, mert hősként ő futkározott a gyerek után egész nap, dehát én mégiscsak vemhes víziló kismama vagyok, vagy mifene.

Így szülés előtt marha jól jön, hogy a múlt héten kiderült, hogy mégsem vesznek vissza állományba - mindenféle ígéret ellenére - mert (figyelj!) május óta nem készült el a kinevezés módosításunk.*Aztán ma meg, hogy 3 hónapja nem utaltam át egy nagyobb összeget, és leszek szíves 8 napon belül pótolni. 

Tiszta szerencse egyébként, hogy a héten megvettem a kisebbik kölöknek az első adag Liberot. Legalább pelenkázni lesz mibe.

______________________________
*Persze mindeközben szétverni az tökéletesen sikerült a szuper munkahelyemet. Zokogok komolyan, ha a kollégáimra gondolok.

A biztosítós csávó kijött és közölte, hogy erre nem fizetnek, mert nem csőtöréstől* van a kár. Ezért mondjuk kurva felesleges volt idejönnie, mert ez telefonon is megbeszélhettük volna.

___________________________

*Hanem a kádban tönkrement valami alkatrész. Don't ask.

És egyébként a férjem szerint is én vagyok a hülye. Miért nem mondtam valami értelmesebb kifogást? Ő is kiröhögött* volna. 

Hülye kismama, aki vagyok.

*Mondjuk amikor tegnap 1 órán keresztül próbálta elaltatni az össze-vissza altatott kölköt, aki közben felváltva üvöltött és atázott neki, akkor annyira nem volt röhöghetnénke. Szerintem.

Leázott a fal a gyerekszobában, pont a kiságy mellett. Szóltam a biztosítónak, hogy ez van, mondták, hogy jönnek 5 napon belül kártfelmérni. Az 5 nap persze már letelt egy ideje, amikor ma telefonál a faszi, hogy holnap akkor jön 1 és 3 között. Mondom neki kedvesen, hogy az nem megfelelő időpont nekem, mert akkor alszik a baba, legyen szíves jöjjön máskor. Erre a következő párbeszéd zajlik le köztünk:

Kárszakértő: - Nem tudná máskor altatni? 

K: - Hát, nem. 

Kárszakértő: -  És meddig alszik a gyerek? 

K: - Kb. 1 és 4 között.

Kárszakértő: - Engem nem zavar a gyerek, csak fényképezni akarok.

K: (néma sikítás) - Legyen szíves keressen egy másik időpontot. Esetleg másik nap? Másik napszak?

Kárszakértő: - Jó, akkor kivételt teszek (!). Délben jó lesz?

K: - Remek, a dél jó lesz.

Most komolyan milyen elmebeteg akar egy alvó gyerek mellett fényképezgetni?! 

Hosszas szervezés után lepasszoltuk a kölköt a tesóméknak, hogy elmenjünk áztatni a csontjaimat.* Erre sikerült kifogni egy helyet, ahol bazmeg majd megfagytunk a jacuzziban, és az ott töltött egy órából felet tuti a zuhany alatt álltam, ahol legalább folyt meleg víz.

Tiszta szerencse, hogy idén végül nem jutottunk el nyaralni, az mekkora szívás lett volna.

________________________________

*Azért a terhességet sem hiába hívják így.

Amikor fejhangon visítanak a 6 éves kislányok a szomszédban - szülinapi zsúr ürügyén - akkor őszintén örülök, hogy fiaim vannak/lesznek.

Traktorokat és tűzoltóautókat csendben is lehet csodálni. Remélem.

Tegnap az apja nem kapcsolta be a biztonsági övet a gyerekülésen miután beültette a kölköt az autóba. Erre a gyerek szólt* neki, hogy ez így nem lesz jó.

Megzabálom.

_____________________________________
*Oké, még nem tud beszélni, de a hangos Ataaa, ataaaa....kiabálást és a nyitott csatra való mutogatást szerintem nevezhetjük nyugodtan így.