Ha már az összes* szobanövényt sikerült kinyírni, amióta ide költöztünk legalább a balkonon legyenek cuki virágaim. Szóval kertészkedtünk a kölökkel.

_________________________________
*Kis túlzással, de legalább 10-12 darabot. 

A helyzet messze nem annyira borzasztó, mint amennyire látszik. Bár tény, hogy voltak már jobb napjaink. 

Csak mondom.

Azt tudja valaki, hogy hogyan lehet a bejegyzések alól kivenni a címkéket? Címkék eddig is voltak, csak ott nem jelentek meg. És nem, nem változtattam a beállításokon semmit.

Úgy volt, hogy elmegyünk moziba, de helyette arról beszéltünk, hogy talán inkább el kéne válni, és hogy az én családomban mindenki idióta.

[Közben meg a kölök sírva fakad, ha meghallja a ragasztószalag hangját.]

Én nem ide jöttem, nem ezt akartam.*

__________________________________
*Igen, Ákos. Nyilvánvalóan volt a tegnapi után lejjebb.

Mindig van hova süllyedni.

Gimnáziumi osztálytárssal babát sétáltatni, és közben összefutni a tesi tanárral, akivel ők khm elég közeli kapcsolatban álltak anno, megfizethetetlen élmény. 

Egyikőjükkel sem találkoztam már vagy 15 éve, egyébként.

Csak azért nem veszek valakitől babaruhát, mert képtelen helyesen írni. Sznob-e vagyok?!

Végül gyerekruhába fojtottam a bánatomat fáradtságomat. Legalább a kölök nézzen jól ki, ha én nyúzott is vagyok.

Olyan jó lenne, ha megsimogatná a fejem, és azt mondaná ne féljek, minden rendben lesz. Legalább néha.

Voltam tegnap lakógyűlésen, ami az előzetes várakozásokkal ellentétben egyáltalán nem fulladt anyázásba, viszont ki kell képeznem magam társasházak engergetikai korszerűsítése pályázatból, mert attól tartok hülyének vagyunk nézve.

Sokat elmond a társasági életemről, hogy az utóbbi hetekben a főnököm volt az egyetlen ember, akit érdekelt, hogy mi van velem, és ezért még e-mailt is képes volt írni.

De ha igazságos akarok lenni, akkor azt is elmondom, hogy többen is megdicsérték a gyerek cipőjét, úgyhogy nincs veszve minden.

Mondjuk tényleg szupercuki is.

Elvittem végre a kölköt Ringatóra, és nagyon nem tévedtem, mert ő tényleg élvezte. Kokettált is rögtön mindenkivel. De úgy mégis milyen világ az, ahol a mi a neved kérdés után rögtön az jön, hogy és szoptatod még?*

Nehéz dolog az anyaság, én mondom.

______________________________
*És nyilván olyanról sem hallott még, hogy a gyerek egyszer csak elválasztja magát. Van mit tanulnia, na.

Képtelen vagyok összehozni a 7 dolgot. Pedig igyekeztem tényleg. Remélem Mia megbocsájt nekem.

Ellenben a táskámat lelkesen fényképeztem. Ma reggel ez volt benne.

Pelenkázócucc: alátét, törlőkendő, pelenka (igen, tescos - semmivel sem rosszabb szerintem, mint a zöld pampers), mini sudocrem.

Cumi.

Ruhák vészhelyzet estére: body, pulcsi, zokni.

Tavaszi sapka - mert milyen hülyeség már 10 °C-ban télisapka szegény gyerekre.

Játékok, bármilyen eshetőségre: mesekönyv, mókakocka, kedvenc babakönyv, rágóka, John Deer traktor - igen már hiányzik az eleje.

Papírzsepi.

Telefonok.

Pénztárca.

Kulcscsomók - az egyik a szüleim lakásához.

Kuponok - rossmann-os, és egy rég lejárt mekis (ki is dobtam azóta).

Twix - mert néha nálam is van vészhelyzet, nem csak a kölöknél.

Nincs a képen, de szokott még lenni a táskában egy textil pelenka is. 

Hát, mostanában így.

Azt hittem 4 közigazgatásban eltöltött év után engem már semmi sem tud meglepni, de a lakásszövetkezet simán felül tudja múlni bármilyen elképzelésemet. 

kibaszottnagykurvaanyád

Volt itt hétfőn a védőnő, vagy egy órán át. Megtudtam, hogy ő szar anyának tartja magát. Én meg mosolyogtam, és mondtam, hogy szerintem nekem ez az egész gyerekesdi tök jól megy,* a kölök kiegyensúlyozott, én eljárok fallabdázni, barátnőzni,** és egyáltalán nem hiányzik a munkahelyem.***

____________________
*Végül is nem házassági tanácsadó.

**Oké, már hetek óta egyik helyen sem voltam, de ezt neki nem kell tudnia.

***Főleg nem így választások előtt. Jó, mondjuk a népek hiányoznak, de a kettő messze nem ugyanaz.

Izgulóknak mondom, hogy a védőnő reggel fél nyolckor küldött egy sms-t, hogy ma mégsem tud jönni. Lottóznom kéne.

A masszőrnéni szerint csodálatos izmaim vannak. Mondjuk először azt hittem, hogy ironizál. 

A védőnő közölte a tegnapi tanácsadáson, hogy pénteken eljön hozzánk. Lehet tippelni, hogy tényleg ideér-e.

Csupa izgalom az életünk.

Gyorsan eljutottunk a paraszt kurvához. 

Note to self.

Szuper szülinapom lehetett volna, ha nem hisztizek be a végére. Van hova fejlődni, na.

Végül aztán minden jóra fordult, ettünk a férjem evett isteni steaket, és a gyerek is röhögve kibírta, hogy egy órával később ment aludni.

Ma végre rávettem* magam, hogy elvigyem a gyereket a dalárdába Ringatóra, úgy szerveztem, hogy ne üvöltsön se az éhségtől, se a fáradtságtól,** odarendeltem a férjet, hogy utána hazavigyen bennünket, erre kiderül, hogy ja, a Ringató? Az tegnap volt.

Hát, remek.

__________________
*Soha nem felejtem el Zákányi Zsolt Liszt-díjas karnagy remek pedagógia érzékkel hozzámvágott szavait: Azért a gyerekednek ne énekelj soha! Voltam vagy 12 éves. Hagyjuk is.

**Igazából egyiket sem szokott, mert ő egy rendes gyerek, csak én vagyok parázós anyuka. Vagy lehet hogy azért nem szokott, mert én rendes anyuka vagyok, és nem is kerülünk ilyen helyzetbe. Ezt most nem is tudom.

A kölöknek nem lesz kistesója.* Egy kő gördült le a szívemről.

____________________

*még!

Mindig, amikor meglátok egy cikket arról, hogy a Pintér a válogatott szövetségei kapitánya, elfog a röhögés. Most komolyan?!

Mint tudjuk iszonyatos problémát tudok csinálni bármiből.* Úgyhogy most roppant büszke vagyok magamra, hogy a tarsolyban van egy szuper gyerekülés a kölöknek. És persze drukkoljunk is, nehogy kézen-közön nyoma  vesszen Angliától idáig.

_______________________
*Gondoljuk csak a babakocsi vásárlásra.