Képtelen vagyok összehozni a 7 dolgot. Pedig igyekeztem tényleg. Remélem Mia megbocsájt nekem.

Ellenben a táskámat lelkesen fényképeztem. Ma reggel ez volt benne.

Pelenkázócucc: alátét, törlőkendő, pelenka (igen, tescos - semmivel sem rosszabb szerintem, mint a zöld pampers), mini sudocrem.

Cumi.

Ruhák vészhelyzet estére: body, pulcsi, zokni.

Tavaszi sapka - mert milyen hülyeség már 10 °C-ban télisapka szegény gyerekre.

Játékok, bármilyen eshetőségre: mesekönyv, mókakocka, kedvenc babakönyv, rágóka, John Deer traktor - igen már hiányzik az eleje.

Papírzsepi.

Telefonok.

Pénztárca.

Kulcscsomók - az egyik a szüleim lakásához.

Kuponok - rossmann-os, és egy rég lejárt mekis (ki is dobtam azóta).

Twix - mert néha nálam is van vészhelyzet, nem csak a kölöknél.

Nincs a képen, de szokott még lenni a táskában egy textil pelenka is. 

Hát, mostanában így.

Azt hittem 4 közigazgatásban eltöltött év után engem már semmi sem tud meglepni, de a lakásszövetkezet simán felül tudja múlni bármilyen elképzelésemet. 

kibaszottnagykurvaanyád

Volt itt hétfőn a védőnő, vagy egy órán át. Megtudtam, hogy ő szar anyának tartja magát. Én meg mosolyogtam, és mondtam, hogy szerintem nekem ez az egész gyerekesdi tök jól megy,* a kölök kiegyensúlyozott, én eljárok fallabdázni, barátnőzni,** és egyáltalán nem hiányzik a munkahelyem.***

____________________
*Végül is nem házassági tanácsadó.

**Oké, már hetek óta egyik helyen sem voltam, de ezt neki nem kell tudnia.

***Főleg nem így választások előtt. Jó, mondjuk a népek hiányoznak, de a kettő messze nem ugyanaz.

Izgulóknak mondom, hogy a védőnő reggel fél nyolckor küldött egy sms-t, hogy ma mégsem tud jönni. Lottóznom kéne.

A masszőrnéni szerint csodálatos izmaim vannak. Mondjuk először azt hittem, hogy ironizál. 

A védőnő közölte a tegnapi tanácsadáson, hogy pénteken eljön hozzánk. Lehet tippelni, hogy tényleg ideér-e.

Csupa izgalom az életünk.

Gyorsan eljutottunk a paraszt kurvához. 

Note to self.

Szuper szülinapom lehetett volna, ha nem hisztizek be a végére. Van hova fejlődni, na.

Végül aztán minden jóra fordult, ettünk a férjem evett isteni steaket, és a gyerek is röhögve kibírta, hogy egy órával később ment aludni.

Ma végre rávettem* magam, hogy elvigyem a gyereket a dalárdába Ringatóra, úgy szerveztem, hogy ne üvöltsön se az éhségtől, se a fáradtságtól,** odarendeltem a férjet, hogy utána hazavigyen bennünket, erre kiderül, hogy ja, a Ringató? Az tegnap volt.

Hát, remek.

__________________
*Soha nem felejtem el Zákányi Zsolt Liszt-díjas karnagy remek pedagógia érzékkel hozzámvágott szavait: Azért a gyerekednek ne énekelj soha! Voltam vagy 12 éves. Hagyjuk is.

**Igazából egyiket sem szokott, mert ő egy rendes gyerek, csak én vagyok parázós anyuka. Vagy lehet hogy azért nem szokott, mert én rendes anyuka vagyok, és nem is kerülünk ilyen helyzetbe. Ezt most nem is tudom.

A kölöknek nem lesz kistesója.* Egy kő gördült le a szívemről.

____________________

*még!

Mindig, amikor meglátok egy cikket arról, hogy a Pintér a válogatott szövetségei kapitánya, elfog a röhögés. Most komolyan?!

Mint tudjuk iszonyatos problémát tudok csinálni bármiből.* Úgyhogy most roppant büszke vagyok magamra, hogy a tarsolyban van egy szuper gyerekülés a kölöknek. És persze drukkoljunk is, nehogy kézen-közön nyoma  vesszen Angliától idáig.

_______________________
*Gondoljuk csak a babakocsi vásárlásra.

Nem mondom, hogy úgy képzeltem el az első közös karácsonyunkat, hogy a kölökkel kettesben vacsorázunk szenteste, de attól még volt cukiság bőven. 

A karácsonyfánk pedig csudaszép.*

______________________________
*És igen, perverz megelégedettséggel tölt el, hogy az öcsém szerint szebb, mint az övék.

Cirabara megfeledkezhetett róla, hogy egy 61 nm-es lakásban élünk, mert vett nekünk egy 230 cm magas karácsonyfát. 

Az milyen már, hogy a kávézóban a pincérek csípőből tudják, hogy hány másodpercig kell melegíteni a kölök tápszeréhez a vizet.

A legkisebb törzsvendég.

Ez az egész gyerek dolog egy non-stop cukiság, de látni, ahogyan rácsodálkozik dolgokra - kutyára, macskára, ízekre - a legérdekesebb dolog az eddigi életemben.

Még sosem volt olyan, hogy ilyen korán minden ajándék a puttonyban van. Már csak csomagolni kéne.

Végtelenül büszke vagyok a kölökre: ma elvittük szervizbe Veszprémbe, és egyetlen mukkanás nélkül csinálta végig a 3+2 órás utazást, és az ott töltött 4 órát. Pedig volt ott minden: hidegben sétálás, hamburgerezés, cukrászdázás, íróasztalon tisztába tevés, nénikkel kokettálás.

Mondjuk este a pöttyöknek elég hosszasan mesélte is a napját. Cukorfalat.

Hozott a jézuska étkezőt. El sem hiszem.

Most vagy az van, hogy a múltkor tényleg nem volt izomlázam fallabdázás után, vagy csak a szülés után annyira magas lett a fájdalomküszöböm, hogy már észre sem vettem. 

Hogy jutottunk odáig, hogy félek tőle?!

Ha minden jól megy karácsonyra lesz* szuper étkezőnk. El sem hiszem.

__________________

*A jézuska hozza.

A fiam tegnapelőtt visszaadta az irányítást a testem felett. Az már más tészta, hogy az életem felett nyilván már sosem fogja.

Megkönnyebbültem, hogy végre vége, meg hogy mindenféle nehézség* ellenére viszonylag sokáig** húztuk. De ettől még baromira hiányzik, hogy a picike testével hozzám bújjon, és szuszogva reggelizzen.

_________________________
*Volt itt minden: vérző mellbimbó, mellgyulladás, vérző mellbimbó, psoriasis, vérző mellbimbó, és így tovább.

**6 hónap mínusz 2 nap.

Eszem megáll, komolyan. Ha én azt mondom, hogy nem ehet a kölök (emlékezzünk, még nincs 6 hónapos sem) sütit, akkor ne nyektesse* a vén szipirtyó, hogy ugyan miért ne ehetne, csak a diót (!) kaparja le róla. Hát baszki, azért mert van benne liszt, tojás, vaj, cukor és még ki tudja miminden, amit még nem ehet a baba. 

__________________________

*A kölök nyilván mindenért nyúlkál, a felé kínált sütiért meg pláne.

Az első adventi koszorúnk, családilag.