Lelkileg, érzelmileg vagy testileg gondolod anya? - kérdezte a kölök, mikor visszatértünk arra a témára, hogy hogyan érzi magát az iskolában.
Végül amúgy arra jutottunk, hogy kicsit aggódik Szabika miatt, mert lehet, hogy megsértődött rájuk, amiért nem akartak arról beszélgetni a szünetben, amiről ők.
Ez azért megnyugtatott engem.
No, hát volt egy nyugis napunk az évben. Tegnap.
Ma először a férj maradt itthon fülfájással reggel, aztán délután már anyámat kellett kórházba vinni. (Egyelőre gyomortükrözés, aztán majd meglátjuk.)
A kölök reggel 9-kor már visszasírta az elsős tanítóját: "szerintem a Lívia néni tuti nem adott volna házit a szünetre". És értem is a passzív agresszióját, az én kezem is ökölbe szorult, amikor meghallottam, hogy "az első 25 oldal van feladva az íráskönyvből."
Vissza lehet vajon szokni a blogolásra?
Sosem szoktam újévi fogadalmakat tenni - amúgy sem vagyok túl jó benne (vagy legalábbis valamiért ezt gondolom).
Na, mindegy is. Majd úgyis kiderül. Akkor legyen az a terv, hogy 2023-ban újra blogolok. Mert amúgy az attól még menő, hogy már szinte alig blogol valaki.
Szóval, sziasztok!
Na, hát ma hajnalban jött egy üzenet az oltatlan játékostól, hogy ő ma nem tudja vállalni (wtf?) a kávézást, de az otthonában* szívesen lát bennünket. Ötből három embernek ez nem működik - nekem mondjuk azért sem, mert a két gyerek két különböző foglalkozáson van ma este, férjből meg csak egy van, ugye.
Meg egyébként is.
Tököm az ilyen barátságokba.
______________________________
*Ami nem a városban van.
Borzasztó nehezen viselem az ilyen én csak kint kávézhatok, vagy olyan helyre menjünk, ahova nem kell a kártya típusú dolgokat, azoktól az emberektől, akik "nem oltatnak".*
Közben meg vér komolyan előadják, hogy nekik kéne az egyik oltási kártyám.**
Hirtelen felindulásból* kiálltam a sort én is tegnap. Minden előzetes várakozással ellentétben 23 perc alatt kerültem sorra. Az oltóponton minden flottul ment: az orvosok/ápolók profik voltak, a katonák kedvesek, az emberek nyugodtak. Mintha nem is ebben az országban lettünk volna.
Semmi mellékhatása nem volt eddig egyébként. Biztos ez is az elcseszett immunrendszerem miatt van.
Lekáderezte az óvónéni a szomszéd csajt - úgyhogy mondtam neki, hogy normális család, ne aggódjon, nyugodtan felvehetik a kiskölköt a csoportba. Mondjuk hónapok óta nem is köszön, de úgy gondoltam én nem süllyedek egy bizonyos szint alá.
Azért ha legközelebb összefutunk, nem felejtem el megemlíteni neki, hogy kérdezte az óvónő, hogy kifélék-mifélék. Hadd aggódjon csak, hogy felveszik-e a gyereket.
Kicsinyes vagyok, ez van.
A gyerekek holnap elmennek suliba/oviba. A fene sem tudja, hogy mi a jó megoldás. Remélem, hogy velem együtt ők is átestek a fertőzésen. A férj kapott már oltást.
Az mindenesetre nem fenntartható, amit az elmúlt 8 héten csináltam/tunk. Egyszerűen képtelenség ellátni a munkámat, etetni őket non-stop, tanítani az elsőst, és foglalkozni az ovissal párhuzamosan. (A férj nem itthonról dolgozik.) Már nem is érzem magam szarul, hogy nem megy. Amit nem engedtem el az a tanulás és kaja: lecke nem maradt el, és éhen sem haltunk. Minden másban csak a minimumra játszottunk.
______________________________________
Ja, és tetüpara is van osztályban. Ez legyen a legnagyobb gondunk!
Biztos, hogy ha komolyan betegek lettünk volna, akkor nem foglalkoznék ilyenekkel, de mennyire abszurd az már, hogy nekem, aki beteg voltam 5 nappal előbb lejár a karantén, mint a család többi tagjának, akinek kutya bajuk, semmi tünetük nem volt az elmúlt 12 napban?
Nekem a tünetektől megjelenésétől kezdődik a karantén, és legalább 10 napig tart. De akkor ér végét, amikor a háziorvos gyógyultnak nyilvánít. Ez hétfőn megtörtént, keddtől nem vagyok karanténban.
A férjet és a gyerekeket nem tesztelik, mert nincs tünetük (ez rendben is van), de a karanténjuk az én tesztem napjától számít. Mivel engem sikerült az 5. tünetes napomon letesztelni, ezért nekik így 5 nappal tovább tartana a karantén, persze az ÁNTSz szerint legyen akkor már a lúd kövér és rögtön 11 napra vágták őket karanténba. Szerencsétlen kölkök az egész tavaszi szünetet a bürokrácia csapdájában töltik a lakásban.
A határozat egyébként kedden jött meg. És ilyenek vannak benne.
Csak, hogy lehessen hol visszakeresni majd évek múlva, ha kell: a kisebbik kölköt is felvették a suliba. Nagyon büszke magára. Meg én is rá, persze.
Amúgy meg várjuk a tesztemet. Mondjuk már sokkal jobban vagyok, mint hétvégén, úgyhogy egyesek szerint ez nem is lehet covid.
Tegyük meg tétjeinket. Szerintem az.
