A védőnő kitöltette velem ezt a tesztet. De sajnos csak* 9 pontot értem el rajta. Próbáltam meggyőzni, hogy hadd csináljam meg még egyszer, de csak kiröhögött.

__________________________________
*12 felett mehet az ember ingyé' pszichológushoz.

Hirtelen annyi férfi lett a családban, hogy kölcsön kellett kérnem egy vázát, hogy a sok virágot, amit szülinapomra kaptam vízbe tudjam tenni.

Le akartam ide írni viccesen, hogy a kölök a múltkor úgy belém harapott, hogy csak na. De sehogy sem sikerült viccesre.

Mindenesetre a lényeg, hogy az ember ne kérjen egy harapást (a banánból) egy másfél évestől, ha nincs felkészülve a következményekre.

Annyira szeretném, ha a kölköknek nem kéne miattam szégyenkezniük magyarázkodniuk.

Én vagyok az idióta, hogy ennyi év után is képes vagyok elhúzni magam előtt a mézesmadzagot. De nyilván ma sem történt semmi.

Aztán van ám olyan is, hogy a délutáni alvás 70 perc tandemüvöltésbe torkollik, aminek a végén a kicsi úgy dönt, hogy akkor itt a következő etetés ideje.

Nem mind arany, ami fénylik.

Az édes életünk c. könyv Anna Gavaldatól ritka szar egy könyv. Meg ne vegyétek. 

Egyszerre alszik mindkét gyerek. El sem hiszem. 

Addig főzök csinálok ebédet.

Ja, első nap hármasban.

A családi karácsonyfa szépségversenyt megint hatalmas fölénnyel nyertük. 

És igen, nekem ez fontos. Sznob-e vagyok.

Holnaptól egyedül itthon a kölkökkel. Nem mondom, hogy nincs gombóc a gyomromban. 

Akkor sem voltam ennyire magányos, amikor egy 30 nm-es garzonban éltem egyedül több száz km-re a barátaimtól.

Mondjuk időm az rohadtul nincs olvasni, de majd biztos lesz. Évek múlva.

Lett kindle-m, mert a férjem azért cuki is tud ám lenni. 

Életem legcukibb karácsonya. 

Még akkor is, ha a kölök retteg a távirányítós kisautójától. 

Na, azért másnak is b*ssza a csőrét a dolog.

Mondjuk nyilván én is szemét képmutató vagyok, mert ahelyett hogy továbbajándékoznám odaadom* a kölöknek. 

______________________
*Majd egy szürke februári/márciusi napon, amikor nem kap naponta valamilyen ajándékot.

Akartam mondani a kollégáimnak, hogy egyék csak meg nyugodtan a gyerekek csokimikulásait, ha már mi nem jutottunk el az ünnepségre.* Aztán persze ez is elmaradt. Viszont a főnököm szólt, hogy érdemes lenne a csomag hazaszállítását szerveznem, mert egy k*rva nagy duplo lego van benne.

Ész megáll komolyan, hogy ilyenre költik az emberek pénzét.

______________________________________

*Azért ez a Parlamentbe jön a mikulás sztori még engem is felvillanyozott volna, ha éppen nem lettem újdonsült szoptatós dajka.

A két kölökkel az élet olyan, hogy listát kell írnom azokról, akiket nem hívtam vissza az elmúlt két hétben.

Ő Bertalan.

Jelen állás szerint holnap véget érnek a szenvedéseim. Leginkább pszichésen nehéz elviselnem, hogy ez a gyerek is már hetek óta bármelyik nap megszülethetne, de neki ehhez rohadtul nincs kedve. 

Arról meg, hogy mennyire vagyok ősanya típus talán legtöbbet az mond el, hogy az egyetlen problémám a szülés megindításával az, hogy reggel hatra kell menni a szülőszobára.

No, hát a doki szerint még a héten* tetőfokára hág itt a hangulat. Amúgy november 24. (jövő hétfő) a céldátum. 

Lehet tippelgetni.

___________________________________
*Vasárnap ne, mert akkor másik városban ügyel.

A kölök éjszakánként hisztizik, hogy nem akar aludni, a férjem reggelenként hisztizik, hogy nem akar dolgozni menni, én naphosszat hisztizek, hogy nem akarok már terhes lenni.

Gyanítom, hogy a hisztik a szülés után is megmaradnak, csak az okok változnak majd. 

39/0

Amúgy a doki tegnap annyira megrémisztett ezzel a szülés dologgal - miszerint nem fogom én megvárni a szomszédlányt - hogy gyorsan be is pakoltam a hetek óta a komódon gyűjtögetett cuccokat a táskákba.*

Meglátjuk.

________________________________
*Nagyon rutinos vagyok ám, van külön szülőszoba táska, gyerekcucc táska, meg kórházi táska is.

Kapott a kölök - a kisebbik - zCush-t. Csak mert ki tud egy ilyennek ellenállni, pláne féláron.* Na, meg mert én is minden szart megveszek a gyerekeknek. 

_________________________________

*Mondjuk, hogy ezt mennyire lehet kihasználni, az majd kiderül, de legalább azt remélem, hogy jól eladom én is féláron.

A kölök 3:55-kor ébredt, majd 5-ig próbálkozott a visszalvással. Persze nem ment neki. Majd reggeli és némi Bogyó és Babóca után ügyesen visszaaludt, én meg itt kókadozom.

Az egyik pillanatban azt kívánom, hogy bárcsak megindulna már a szülés, a másikban meg amiatt van bőghetnékem, hogy lehet hogy ezek az utolsó kettesben töltött perceink a fiammal. 

Jó, tudom, hogy nem vagyok normális. 

-14 nap.

Reggel addig forgattuk a bútorokat a gyerekszobában, míg arra jutottunk, hogy fizikailag elfér* a két kölök egy szobában. Már csak azon kell izgulni, hogy pszichésen ne nyírják majd ki egymást. Mondjuk mindenre van B tervünk is, csak hogy én nyugodt legyek.

Aztán gyorsan vettünk matracot meg járókát is a kicsinek. Kiságyat** már tegnap intéztem. Délután meg kitaláltuk, hogy a maradék helyre milyen cucc kéne az IKEA-ból.

Meg találtam pelenkázó feltétet is. Pedig az nekem nagyon nem szokott menni.

________________________________
*Cserébe le kell mondanom a giga nagy pelenkázóról, de hát valamit valamiért.

**Másfél évig nem tűnt fel nálunk senkinek, hogy a kölöknek macis (!) kiságya van.