Aztán amikor megláttam az UH-n, már tudtam örülni.

Azért az egészen elképesztő, hogy karácsonyra már lesz még egy cuki kisbabánk. 

Tegye fel a kezét, aki a munkahelyemről olvas! 

A kölök ma olyanszintű hisztit vágott le a Brendonban, csak mert nem engedtem, hogy meggyepálja az eladók számítógépét... A kismillió játék persze nem érdekelte egyáltalán.

Kicsi kocka.

A fél reggelt végigbőgtem azzal, hogy hogyan voltam képes ezt tenni a fiammal. 

Egyelőre így. 

Fél hatkor* tettem ki a lábam először a lakásból, és mégis ajánlott levél értesítőt találtam a postaládában. WTF?!

És ha ez először fordulna elő...

_______________________________
*Először vártuk a futárt, aki negyed négykor meg is jött. Halleluja. Persze addigra a kölök éppen el is aludt, aztán amikor 5-kor felébredt rögtön kaját is követelt. [Nem mondom, hogy ez a nap a legszuperebbek közé fog bevonulni.]

Ha csúszdázás közben nem a gyerek lett volna a kezemben, hanem a fényképezőgép, akkor meg tudnám mutatni, hogy úúúristen, ez a kölök már csúszdázik is, így viszont a kölök rajongóinak be kell érniük ezzel a cukisággal.

Ez a kölök lépeget!

Hoppá, milyen steaket sütöttünk?!

Hivatalosan is kijelenthetem, hogy punschrullar függő lettem.

El nem tudom képzelni, hogy mi lesz velem, ha a kifogy a helyi Lidl készlete.

Amikor a döbbenettől bénult lesz a vasárnap délutánod, pedig tudtad, hogy benne van a levegőben, de mégis. Ilyen másokkal történik, nem a te barátaiddal.

Csak, hogy ne nézzek bambán, ha a kölök évek múlva megkérdezi: tegnapelőtt állt fel először, ma pedig már a mászás sem tűnt reménytelennek. Mondjuk én is leszarnám a helyében mindkettőt, ha olyan sebességgel tudnék deszantozni, mint ő.

Mindenesetre nem kapkodja el a dolgokat, na. 

Ugyan nincs közte összefüggés, de kedden úgy is döntöttem, hogy itt az ideje, hogy tényleg nagyfiú legyen végre, és likvidáltuk a hordozóját. Ezentúl sportkocsi és autósülés. Nem mondom, hogy el van ragadtatva a dologtól.

Ha már az összes* szobanövényt sikerült kinyírni, amióta ide költöztünk legalább a balkonon legyenek cuki virágaim. Szóval kertészkedtünk a kölökkel.

_________________________________
*Kis túlzással, de legalább 10-12 darabot. 

A helyzet messze nem annyira borzasztó, mint amennyire látszik. Bár tény, hogy voltak már jobb napjaink. 

Csak mondom.

Azt tudja valaki, hogy hogyan lehet a bejegyzések alól kivenni a címkéket? Címkék eddig is voltak, csak ott nem jelentek meg. És nem, nem változtattam a beállításokon semmit.

Úgy volt, hogy elmegyünk moziba, de helyette arról beszéltünk, hogy talán inkább el kéne válni, és hogy az én családomban mindenki idióta.

[Közben meg a kölök sírva fakad, ha meghallja a ragasztószalag hangját.]

Én nem ide jöttem, nem ezt akartam.*

__________________________________
*Igen, Ákos. Nyilvánvalóan volt a tegnapi után lejjebb.

Mindig van hova süllyedni.

Gimnáziumi osztálytárssal babát sétáltatni, és közben összefutni a tesi tanárral, akivel ők khm elég közeli kapcsolatban álltak anno, megfizethetetlen élmény. 

Egyikőjükkel sem találkoztam már vagy 15 éve, egyébként.

Csak azért nem veszek valakitől babaruhát, mert képtelen helyesen írni. Sznob-e vagyok?!

Végül gyerekruhába fojtottam a bánatomat fáradtságomat. Legalább a kölök nézzen jól ki, ha én nyúzott is vagyok.

Olyan jó lenne, ha megsimogatná a fejem, és azt mondaná ne féljek, minden rendben lesz. Legalább néha.

Voltam tegnap lakógyűlésen, ami az előzetes várakozásokkal ellentétben egyáltalán nem fulladt anyázásba, viszont ki kell képeznem magam társasházak engergetikai korszerűsítése pályázatból, mert attól tartok hülyének vagyunk nézve.

Sokat elmond a társasági életemről, hogy az utóbbi hetekben a főnököm volt az egyetlen ember, akit érdekelt, hogy mi van velem, és ezért még e-mailt is képes volt írni.

De ha igazságos akarok lenni, akkor azt is elmondom, hogy többen is megdicsérték a gyerek cipőjét, úgyhogy nincs veszve minden.

Mondjuk tényleg szupercuki is.

Elvittem végre a kölköt Ringatóra, és nagyon nem tévedtem, mert ő tényleg élvezte. Kokettált is rögtön mindenkivel. De úgy mégis milyen világ az, ahol a mi a neved kérdés után rögtön az jön, hogy és szoptatod még?*

Nehéz dolog az anyaság, én mondom.

______________________________
*És nyilván olyanról sem hallott még, hogy a gyerek egyszer csak elválasztja magát. Van mit tanulnia, na.

Képtelen vagyok összehozni a 7 dolgot. Pedig igyekeztem tényleg. Remélem Mia megbocsájt nekem.

Ellenben a táskámat lelkesen fényképeztem. Ma reggel ez volt benne.

Pelenkázócucc: alátét, törlőkendő, pelenka (igen, tescos - semmivel sem rosszabb szerintem, mint a zöld pampers), mini sudocrem.

Cumi.

Ruhák vészhelyzet estére: body, pulcsi, zokni.

Tavaszi sapka - mert milyen hülyeség már 10 °C-ban télisapka szegény gyerekre.

Játékok, bármilyen eshetőségre: mesekönyv, mókakocka, kedvenc babakönyv, rágóka, John Deer traktor - igen már hiányzik az eleje.

Papírzsepi.

Telefonok.

Pénztárca.

Kulcscsomók - az egyik a szüleim lakásához.

Kuponok - rossmann-os, és egy rég lejárt mekis (ki is dobtam azóta).

Twix - mert néha nálam is van vészhelyzet, nem csak a kölöknél.

Nincs a képen, de szokott még lenni a táskában egy textil pelenka is. 

Hát, mostanában így.