A conteo-k legalább annyira idegesítenek, mint a bigott vallásosság.

Az csak szerintem mókás, ha az ember megműtteti az orrát, az ikertestvére meg nem? 

A legmegdöbbentőbb az elmúlt 3 hónapban az a felismerés volt, hogy valakit így/ennyire lehet szeretni.

Jó, persze az ember tudta az agyával, hogy ez majd ilyen lesz, de érezni mégis egészen más.

Biztos velem van a baj, de azért szerintem egy érettségi nem éppen egy kiemelkedő tanulmányi teljesítmény.

Nem mintha ez lenne a legnagyobb problémám, csak mondom.

Egyébként meg nem biztos, hogy jó ötlet volt új blogot nyitni a babának, mert így aztán mostanság sehova sem írok. Ezer szerencse, hogy a nyilvános blogolást nem vállaltam. No, nem mintha abból lett volna közben bármi is.

Az egyetlen* jó dolog a szoptatásban, hogy akármennyi dinnyét meg tudok enni, mégsem kell folyton pisilnem.

________________________________

*Jó, nyilván az is übercuki, amikor a kölök a reggeli szoptatásnál úgy eszik, mint egy kis gép.

Vannak szituációk, amiket képtelen vagyok kezelni. Hogy menni fog-e valaha?

Állandóan azon sajnálkozom, hogy a kölöknek nincs igazi babaillata, erre tegnap kiderült, hogy a kölöknek igenis babaillata van, csak én nem érzem.

A szoptatás saga iránt érdeklődőknek mondom, hogy úgy tűnik egyelőre megkegyelmezett a sors a kölöknek meg nekem. Nem mondom, hogy sétagalopp a történet, de legalább nagyobb fájdalmak nélkül bírom a dolgot. Meglátjuk majd mi lesz az antibiotikum nélkül.

A jövőbeli szaranyáknak mondom, hogy a Purelan tényleg nagyon tuti cucc, de még annál is tutibb, hogy a patikában negyed annyi pénzért kétszer annyi lanolint lehet szerezni.

Őszinte aggodalommal tölt el, hogy ha most 24,5 °C van a lakásban, akkor télen vajon mennyire lesz majd hideg idebent.

Éreztem én annak idején, hogy ezt a reggelit érdemes lesz lefényképezni. Hehe...

Nincs is annál jobb dolog, mint a hűvös szobában a fiammal héderelni reggel az ágyban.

Tegnap eljutottam oda, hogy akkor itt és most elég volt a szoptatásból szoptatással való kínlódásból. Aztán egy átsírt este és délelőtt után megjelent a védőnő azzal, hogy tényleg mindent megpróbáltam-e, mert ő például hónapokig fejegetett... 

És egy jellem voltam, mert nem küldtem el a kurvaanyjába végül hagytam magam meggyőzni, hogy még egyféle krémet próbáljak meg, ha már a szoptatási tanácsadó szerint érdemes lenne. 

Reménykedjünk.

Mellgyulladás. Hello!

A szoptatás csupa móka és kacagás, mondtam én eddig is.

Harmincheten voltak ma előttünk az ortopédián. Tiszta szerencse, hogy volt időpontunk, így csak 2 órát kellett várni. És nyilván az senkit nem érdekelt, hogy ezt egy 6 hetessel kellett abszolválni. 

Kevés ambivalensebb helyzetet tudok elképzelni annál, mint amikor halkan sutyorgom a fiam fülébe, hogy csak ügyesen egyen tovább, miközben folynak a könnyeim annyira fáj a szoptatás.

Mindezek ellenére teljesen ledöbbentett a magamról látott fotó. Sokmindent elmond az élményről, hogy leginkább az unokahúgomhoz tudtam magam hasonlítani, aki van vagy 100 kg, púpos és ápolatlan.*

____________________________________
*Állítólag nem mos fogat, és nem fésülködik.** A fésülködés hiánya látszik is rajta. 

** Mondjuk a férjem sem fésülködik, de az egy más tészta.

Annyira hülye vagyok, hogy a gyereket 09. 27. helyett 06. 27-én vittem csipőszűrésre.* Annyi haszna volt egyébként a dolognak, hogy végül a doki annyira kiakadt a szar időpontot, hogy kaptunk egyet hat hetes korára (ami az ideális időpont).

_________________________
*Mentségemre legyen mondva sem a gyerekorvos, sem a védőnő, sem pedig a kórházi regisztrációnál nem vették észre, hogy rossz időpontra vagyok rázizzenve.

Reggel bekapcsolt a kazán.* Helló nyár!

___________________________
*Mondjuk legalább kiderült, hogy jól dolgoztak a fűtésszerelő srácok.

Arra a szintre süllyedtem, hogy komolyan fontolgatom az ebédrendelést. 

A szülés után egy héttel* 2 kg-mal kevesebb voltam, mint a terhességem előtt. Rém büszke vagyok magamra. Arra mondjuk már kevésbé, hogy hány kiló voltam a terhesség előtt.

_____________________

*Előbb nem mertem mérlegre állni...

Egy hét szarakodás után sikerült végre wifit csiholnom a lakásban. Öregszem, úgy tűnik. 

Visszatértünk az életbe.

2013. június 6. 15:28 kisfiunk született.

21,5 °C van a lakásban.* Annyira örülök, hogy éppen most költöztünk.

__________________________________

*Kardigánban, és sálban üldögélek a kanapén.

El tudjuk képzelni, hogy vannak napok, amikor be sem kapcsolom a notebookot? 

Minden jó egyébként. Majd mesélek.