Nincs is annál jobb dolog, mint a hűvös szobában a fiammal héderelni reggel az ágyban.

Tegnap eljutottam oda, hogy akkor itt és most elég volt a szoptatásból szoptatással való kínlódásból. Aztán egy átsírt este és délelőtt után megjelent a védőnő azzal, hogy tényleg mindent megpróbáltam-e, mert ő például hónapokig fejegetett... 

És egy jellem voltam, mert nem küldtem el a kurvaanyjába végül hagytam magam meggyőzni, hogy még egyféle krémet próbáljak meg, ha már a szoptatási tanácsadó szerint érdemes lenne. 

Reménykedjünk.

Mellgyulladás. Hello!

A szoptatás csupa móka és kacagás, mondtam én eddig is.

Harmincheten voltak ma előttünk az ortopédián. Tiszta szerencse, hogy volt időpontunk, így csak 2 órát kellett várni. És nyilván az senkit nem érdekelt, hogy ezt egy 6 hetessel kellett abszolválni. 

Kevés ambivalensebb helyzetet tudok elképzelni annál, mint amikor halkan sutyorgom a fiam fülébe, hogy csak ügyesen egyen tovább, miközben folynak a könnyeim annyira fáj a szoptatás.

Mindezek ellenére teljesen ledöbbentett a magamról látott fotó. Sokmindent elmond az élményről, hogy leginkább az unokahúgomhoz tudtam magam hasonlítani, aki van vagy 100 kg, púpos és ápolatlan.*

____________________________________
*Állítólag nem mos fogat, és nem fésülködik.** A fésülködés hiánya látszik is rajta. 

** Mondjuk a férjem sem fésülködik, de az egy más tészta.

Annyira hülye vagyok, hogy a gyereket 09. 27. helyett 06. 27-én vittem csipőszűrésre.* Annyi haszna volt egyébként a dolognak, hogy végül a doki annyira kiakadt a szar időpontot, hogy kaptunk egyet hat hetes korára (ami az ideális időpont).

_________________________
*Mentségemre legyen mondva sem a gyerekorvos, sem a védőnő, sem pedig a kórházi regisztrációnál nem vették észre, hogy rossz időpontra vagyok rázizzenve.

Reggel bekapcsolt a kazán.* Helló nyár!

___________________________
*Mondjuk legalább kiderült, hogy jól dolgoztak a fűtésszerelő srácok.

Arra a szintre süllyedtem, hogy komolyan fontolgatom az ebédrendelést. 

A szülés után egy héttel* 2 kg-mal kevesebb voltam, mint a terhességem előtt. Rém büszke vagyok magamra. Arra mondjuk már kevésbé, hogy hány kiló voltam a terhesség előtt.

_____________________

*Előbb nem mertem mérlegre állni...

Egy hét szarakodás után sikerült végre wifit csiholnom a lakásban. Öregszem, úgy tűnik. 

Visszatértünk az életbe.

2013. június 6. 15:28 kisfiunk született.

21,5 °C van a lakásban.* Annyira örülök, hogy éppen most költöztünk.

__________________________________

*Kardigánban, és sálban üldögélek a kanapén.

El tudjuk képzelni, hogy vannak napok, amikor be sem kapcsolom a notebookot? 

Minden jó egyébként. Majd mesélek.

Tavaly ilyenkor.

Aggódóknak mondom, hogy nem, még nem született meg a kölök, csak simán lusta vagyok írni. 

Mondjuk kit is érdekelne, hogy éppen miért harcolok a gázszerelőkkel, vagy milyen színű festéket választottunk a hálószobába.

Szarabb napokon felmerül bennem, hogy van-e arra bármi esély, hogy a szülés utáni depresszió nálam már a szülés előtt jelentkezik.

Nem is mondtam még, hogy a leendő nagypapa* elvette előlünk a műsort a hétvégén. 

Az egész utca összecsődült itt, hogy úristen a K-t elvitte a mentő, aztán persze mindenkit ki kellett ábrándítanom, hogy ugyan már, minek néznek engem, én a tervek szerint Micivel megyek szülni. 

____________________________________
*Akinek  akkor már kutya baja sem volt. Meg azóta sem. Szerencsére. Csak az orvos picit elnézte a gyógyszerének az adagolását....

Azért arra meglehetősen büszke vagyok, hogy a 37. héten mindenféle gond nélkül a szokásos pozícióban le tudtam vágni a lábamon a körmeimet.

Az élet apró örömei.

Nohát, az van, hogy IKL-től kaptam díjat. És gondolom akkor már illik megköszönni és továbbadni legalább.

Szóval köszi-köszi. És vigye tovább Évi, Anna, Pupalibera (bármilyen néven is blogol éppen), és Borboleta.

Elvárásaim nincsenek, kommentet nem hagyok.

Biztos én vagyok a nagyon naív, de azért az rendesen meglepett, hogy a festő (és mázoló) képes lett volna elkérni a havi fizetésemet a 61 nm-es lakás falainak (!) a lefestéséért.

A védőnőm már vagy huszadszor fejti ki, hogy a pikkelysömöröm a bárányhimlő vírusától van. Először még mondtam neki, hogy nem, a tudomány mai állása szerint a kettőnek nincs köze egymáshoz,* de aztán feladtam.

A kérdés csak az, hogy ezek után hogyan bízzak meg benne a gyerekkel kapcsolatos tanácsaiban.

______________________________
*Arról nem is beszélve, hogy nem is voltam bárányhimlős, és mondjuk neki ezt is tudnia illene.

Kedden eljutottunk az IKEA-ba, úgyhogy legalább a bútoraink megvannak. Ha már a lakás a feje tetején is áll. 

És nekem annyira cuki férjem van, hogy ezzel a lendülettel elvitt a kis barátaimhoz munkatársaimhoz is. Hiányzik ám az a kóceráj.

Azt kell, hogy mondjam, nem tesz jót a házasságunknak, hogy a terhesség 9. hónapjában lakásfelújítunk miközben a férj éjt nappallá téve gályázik. 

A kedvenc kérdésem manapság* egyébként az és meddig akarsz még vezetni? A vezetés ugyanis egyes elméletek szerint veszélyes, és/vagy stresszel jár.

Muhahha....

____________________________________

*Szerencsére az és egyben vagytok még?-nek még nem jött el az ideje.