XX

A kölök hétfőn elkezdte az ovit, és ma már olyan éktelen sírást vágott le reggel, hogy én is bőgtem egy sort vele megszakadt a szívem. És akkor az óvónőnek az a legnagyobb problémája, hogy miért a keresztnevemen szólít...

Csak.

Még akár egy szuper utolsó nyári nap is lehetett volna a Balatonon, de nekünk persze sikerült elszarni az egészet a délelőtti üvöltözéssel. Aminek persze semmi eredménye azon kívül,* hogy az egész délután bődületesen fájt a fejem, és alig láttam a sok sírástól. 

Miért nem tudok innen továbblépni, miért?!

*Legyünk álszentek, és gondoljuk azt, hogy a kölkök nem hallottak semmit. De.

Én ugye minden szarból ügyet tudok csinálni, úgyhogy nyilván ovis zsákot sem úgy intéztem a kölöknek, hogy vettem egyet ötszázé' a plázában. 

Napokig hajkurásztam a traktoros anyagot, de megérte,  mert az első reakció az volt, hogy "húh, klassz! A miénk? "

Adri varrta, és ilyen szuper lett. 

Volt a hétvégén Csopak megint, de be kell, hogy lássam semmi sem lesz már olyan, mint 3-4-5 éve. A legjobb csapat voltunk, aztán szétcincálták az évek.

A kicsi hónapok óta földhözverős hisztit csapott, ahányszor a nagyot otthagyjuk az "oviban", úgyhogy a múlt héten engedtem a csábításnak és a hiszti kezdetén mondtam neki, hogy üljön le, felvesszük a váltócipőjét.* 

Egyelőre úgy tűnik, hogy ennyi volt a beszoktatás.

___________________________
*Azért készültem.

Ma este már eggyel több csillag ragyog az égen. 

Meghalt a nagypapám.

Nahát, hónapokig tartó vekengés után összeszedtem magam, és az esélytelenek nyugalmával írtam egy e-mailt. Aztán a találkozó harmadik mondatánál kiderült, hogy ők meg pont engem akarnak, pont így, és pont akkor, amikor én is akarom őket. 

Ha ez így összejön - mert azért nyilván nyugtával dicsérjük majd a napot - akkor hivatalosan is én leszek a legmázlistább munkakereső a környéken.

Itt olyanok mennek, hogy tüntetésre és flash mob-okra járok. Szalagot tűzök a hajamba ki, és aláírást gyűjtök. Hogy van-e értelme...

Közben a kölök három éves lett, és ezzel párhuzamosan elkezdett beszélni.* Nyilván foci eb alatt kell ezt elkezdeni. A basszuskulcs már nagyon jól megy neki. És akkor még örülhetek, hogy ezzel kezdte.

Ez az utolsó nyarunk hármasban,** ez mondjuk elég rémisztő.

____________________________

*Megkésett beszédindulás miatt aggódunk itt már egy ideje. Szakemberek szerint feleslegesen. Nekik legyen igazuk.

**Hacsak valami csoda nem történik jövő nyárig.

A férjem tök komolyan gondolja, hogy nem megyünk el a nagyszüleim 65. (tényleg a hatvanötödik) házassági évfordulójára rendezett családi kerti partira, csak azért mert az szombaton* lesz.

_______________________________________

*Az a becsípődése, hogy találkozzam a családommal akkor, amikor ő dolgozik. Hétvégén nem lehet.

Berci ma először adott cuppanós puszit.

Ez is egy első, meg egy  utolsó.

Nem írom le a napomat, de azért elmondom, a férjem autójának feltörése csak egy apró kis epizód volt benne. 

Mindenki mondjon le. 

Ma a legnagyobb problémám az, hogy valamelyik gyerek lekapta a baloldali shift-et, és az istenért nem tudom visszatenni. 

Kezeljük helyén a problémákat.

Aztán persze hajnali 5-kor sikerült olyat produkálni(a), hogy rögtön lett akut ok. F*szomba már.

Mostanában megint sokat gondolkodom arról, hogy mikor sz*ródott el ez a házasság.* Ott még nem tartok, hogy mindig is ilyen lett volna. Bár lehet...

_______________________________
*Nincs akut oka, csak általános közérzet.

Hetekig görcsöltem azon, hogy melyik oviba írassam a kölköt. Maradjunk annyiban, hogy nem kellett volna. Perec lesz a jele. 

Hogy szeptemberben oviba megy? Hagyjuk is.

Nincs is jobb annál, amikor 3 perc alatt eljutunk odáig, hogy nekem mennyire szar az életem, és még rágjuk is a gittet.

Söpörgessen mindenki otthon először.

A kölök megnyerte élete első duatlon* versenyét. Wow!

Mondjuk a szívem szakadt meg érte, hogy ő nem kapott érmet, csak a váltósok. Cserébe kapott a mekiben krumplit, és még a csúszdán is ugrálhatott. Gyereknap volt nálunk, na.

__________________________
*Futás és futóbringa.

Most komolyan, van olyan ember, aki nem engedi felállni* a 8 hónapos gyerekét, mert görbe (wtf?) lesz a lába?

Zokogok.

_____________________________
*Ezt egyébként hogy a fenében csinálja? Ott ül egész nap a gyerek mellett és amikor próbálna szerencsétlen felállni ellöki? Vagy hogy? Anyááám.

A sógornőm szerint én adtam az egyetlen használható "tanácsot" a szüléshez: áh, annyira fáj, hogy úgysem tudod elképzelni.

De egyébként a lényeg az, hogy megszületett Lili.

Azt mondják, hogy ekkora gyerekek,* nem együtt játszanak, hanem egymás mellett. Erre ezek ketten napok óta bújócskáznak, fogócskáznak, várat építenek. 

Lehet, hogy mégiscsak lesz "értelme" az első év kínlódásának.

_________________________
*Mint a kölök, a nagyobbik.

Most vagy tiszta hülye vagyok, vagy szuper megérzéseim vannak, és ma tényleg nagynéni leszek.

Update: Na, akkor a tiszta hülye vagyok van egyelőre.

Voltam tegnap love your belly tanfolyamon, és menjetek ti is.* Szuper volt, és jó hangulat. Ma meg olyan izomlázam van mit az állat.


___________________________
*Mármint, aki szült már gyereket. Vagy, aki fog, az utána menjen. 

Az apja megállapította, hogy a kicsi azért bűn rossz,* mert sok Mása és a medvét néz. Azóta ezen röhögök.

___________________________________

*Mondjuk az jobban zavar, hogy szófogadatlan. De mit is várunk egy majdnem 15 hónapostól?

A nap, amikor járó motor mellett rázártam a kölökre a kocsiajtót. Szerencsére a gyerek ennek 95%-át átaludta, majdnem másfél órát. A fennmaradó részben üvöltött. Én nem sírtam. Ez is szép eredmény, szerintem.