Ma a legnagyobb problémám az, hogy valamelyik gyerek lekapta a baloldali shift-et, és az istenért nem tudom visszatenni. 

Kezeljük helyén a problémákat.

Aztán persze hajnali 5-kor sikerült olyat produkálni(a), hogy rögtön lett akut ok. F*szomba már.

Mostanában megint sokat gondolkodom arról, hogy mikor sz*ródott el ez a házasság.* Ott még nem tartok, hogy mindig is ilyen lett volna. Bár lehet...

_______________________________
*Nincs akut oka, csak általános közérzet.

Hetekig görcsöltem azon, hogy melyik oviba írassam a kölköt. Maradjunk annyiban, hogy nem kellett volna. Perec lesz a jele. 

Hogy szeptemberben oviba megy? Hagyjuk is.

Nincs is jobb annál, amikor 3 perc alatt eljutunk odáig, hogy nekem mennyire szar az életem, és még rágjuk is a gittet.

Söpörgessen mindenki otthon először.

A kölök megnyerte élete első duatlon* versenyét. Wow!

Mondjuk a szívem szakadt meg érte, hogy ő nem kapott érmet, csak a váltósok. Cserébe kapott a mekiben krumplit, és még a csúszdán is ugrálhatott. Gyereknap volt nálunk, na.

__________________________
*Futás és futóbringa.

Most komolyan, van olyan ember, aki nem engedi felállni* a 8 hónapos gyerekét, mert görbe (wtf?) lesz a lába?

Zokogok.

_____________________________
*Ezt egyébként hogy a fenében csinálja? Ott ül egész nap a gyerek mellett és amikor próbálna szerencsétlen felállni ellöki? Vagy hogy? Anyááám.

A sógornőm szerint én adtam az egyetlen használható "tanácsot" a szüléshez: áh, annyira fáj, hogy úgysem tudod elképzelni.

De egyébként a lényeg az, hogy megszületett Lili.

Azt mondják, hogy ekkora gyerekek,* nem együtt játszanak, hanem egymás mellett. Erre ezek ketten napok óta bújócskáznak, fogócskáznak, várat építenek. 

Lehet, hogy mégiscsak lesz "értelme" az első év kínlódásának.

_________________________
*Mint a kölök, a nagyobbik.

Most vagy tiszta hülye vagyok, vagy szuper megérzéseim vannak, és ma tényleg nagynéni leszek.

Update: Na, akkor a tiszta hülye vagyok van egyelőre.

Voltam tegnap love your belly tanfolyamon, és menjetek ti is.* Szuper volt, és jó hangulat. Ma meg olyan izomlázam van mit az állat.


___________________________
*Mármint, aki szült már gyereket. Vagy, aki fog, az utána menjen. 

Az apja megállapította, hogy a kicsi azért bűn rossz,* mert sok Mása és a medvét néz. Azóta ezen röhögök.

___________________________________

*Mondjuk az jobban zavar, hogy szófogadatlan. De mit is várunk egy majdnem 15 hónapostól?

A nap, amikor járó motor mellett rázártam a kölökre a kocsiajtót. Szerencsére a gyerek ennek 95%-át átaludta, majdnem másfél órát. A fennmaradó részben üvöltött. Én nem sírtam. Ez is szép eredmény, szerintem.

Vasárnap 9 és 10 között minden valamirevaló háziasszony ebédet főz gondolom, ezért vannak csak középkorú férfiak az uszodában.

Hát, majdnem elfelejtettem: a kicsi átaludta az éjszakát. Hogy mik vannak.

Be kellett ugranom a volt munkahelyemre, és gondoltam akkor már köszönök a (volt)főnökömnek is. És komolyan, semmi sem változott ott az elmúlt 7 évben. Kb. 10 perc után elment a kedvem attól, hogy valaha ott dolgozzak újra.*

__________________________________
*Nem mintha ez lenne a realitás, de azért lássuk be két gyerek mellett nincs ideálisabb munkahely széles e vidéken. 

Tele vannak a baba-mama csoportok utángyártott Cseppke zsákokkal, én meg teljesen fel vagyok háborodva (legbelül, meg itt), hogy komolyan azt hiszik a népek, hogy az ugyanolyan jó lenne. 

Sznob p*csa. A hülye BMW-sek gondolkodhatnak így.

Egyébként régóta a legszuperebb szülinapi ajándékom az volt, hogy az öcsém elvitt síelni Eplénybe.* És közben ilyeneket mondott, hogy végre van kivel a fekete pályára mennem. Mondjuk az én mosolyom nem volt mindig őszinte, mert azért valljuk be ezer éve nem síeltem, és pár kilóval is több lettem azóta.**

De a lényeg, hogy a síelés jó móka.

____________________
*Utoljára 1990 környékén voltunk arra síelni, hát mit mondjak egészen kikupálódott a környék. Arról nem is beszélve, hogy mekkora feeling már Kispálra vagy Quimbyre csúszni. Sosem fogom megszokni.
**Arról nem is beszélve, hogy mennyire fáj felkelni egy esésből állóhelyből leseggelésből. És ismerek embereket, akik 60 felett síelnek. Anyám...

A férjem közölte tegnap (miközben a wc-n hugyozott pisilt, én meg a nappaliban ültem a kanapén) hogy azt kapom* a szülinapomra, hogy az éjjel, és reggel ő kel majd a gyerekekhez. Én mondjuk ezen már tegnap este többször zokogtam, mert szerintem ez az elvárható minimum néha a gyerekek apjától, nem pedig szülinapi ajándék, de hát én köztudottan egy hisztis és hálátlan picsa vagyok.

Ezek után természetesen eszébe sem jutott felkelni sem akkor, amikor a kicsi éjjel 3-kor enni akart, sem pedig amikor a nagy reggel 6.10-kor úgy döntött, hogy akkor ideje elkezdeni a napot.

Így élünk mi.

_____________________________
*Más ajándék nem volt amúgy.

A kölök, hogy bearanyozza a szülinapomat hozzá b*szott vágott egy marék kavicsot az úton mellette elhaladó autóhoz. 

És sajnos az öregasszony nem tudott leragadni annál a problémánál, hogy ez okozott-e kárt a kocsijában, amit meg tudnék téríteni, hanem végigüvöltötte velem a városrészt, hogy hogyan kéne nevelnem a kétésfélévest.

Címlapsztori lett a férjem. Tudtam volna enélkül is élni.

Aki kurválkodik, az ne csodálkozzon, ha megb*sszák. 

Facebook nélkül nem tudta az ember, hogy a háziorvosa irrendita, az óvónéni Orbán rajongó, a kedvenc általános iskolás padtársa pedig holokamusta. 

Újra strucc szeretnénk lenni. Szebb lenne az élet.

Hosszú évek óta a legnyugisabb karácsonyon vagyunk túl. A fa gyönyörű. Nem is értem, hogy miért elégedetlenkedtem miatta. És még a kölkök sem borították magukra.

Tényleg burokban élek, mert teljesen elképedtem, amikor megláttam, hogy milyen ronda karácsonyfákat árulnak kisebb vagyonokért. 

Azt meg már hagyjuk is, hogy amiatt is vezekelnem kell, hogy hagytam, hogy apám hazahozza a fát. Természetesen.