A fiam a legcukibb kiskifli a világon.

2008 ősze óta nem beszéltem a legjobb jóbarátommal,* és még mindig rendszeresen álmodok vele. Legutóbb például azt, hogy megkérte menjek el vele Kecskemétre (!) nyaralni.

___________________________________-
*Tudjuk, akivel ezen idő alatt évekig egy házban is laktam Budapesten.

Az milyen már, hogy a férjem fizet a kukásoknak, hogy vigyék végre el a szemetet, amit a szomszéd ház lakói elénk mellénk pakoltak hónapokkal ezelőtt.

Hetekig görcsöltem az óvoda-kérdésen. Leginkább azért mert felkészületlenül ért. Aztán azért, mert az ovi, amit nagy nehezen kiválasztottunk elég népszerű, és úúúúristen felveszik-e. 

Aztán kiderült, hogy minden előzetes okoskodás ellenére mégsem kell beíratnom a kölköt most oviba. Halleluja. 

De hogy ne legyen végre nyugtom kiderült, hogy AZ oviba 14 gyereket sikerült idén beíratni. Szóval kicsit túlmajréztam ezt az úúúúúristen, felveszik-e oda kérdést. 

Most görcsölhetek azon, hogy meg ne szűnjön az ovi (vagy nehogy vegyes csoportos csináljanak belőle).

Egyébként a kölök csak 2016. szeptemberben megy oviba. Mármint államiba. Saját szórakozására már most is jár.

Megjött végre a Cseppke hálózsákja a kölöknek, és őszintén szólva tartottam tőle, hogy nem fog megfelelni a nagyságos úr elvárásainak, de a kölök sikongatott az örömtől, amikor meglátta, hogy ki tudja bújtatni belelőre a cuki lábacskáit.

Szerelem első látásra.

A héten a kicsi megtanult firegni-forogni, a nagy meg bukfencezni. 

A többit inkább hagyjuk.

A kicsi este beköltözött a gyerekszobába, úgyhogy 20 hét után végre mindenki a saját ágyában alszik. 

Hosszas vekengés után végre rendeltem a kölöknek kamáslis* hálózsákot, erre basszus pont az a méret nincs raktáron,  gyártani kell. 

Pedig úgy izgulok.

_______________________________
*Mert non-stop csetlik-botlik az örökölt darabjaiban.

Egy évvel ezelőtt.

Ma meg már azt gondolom, hogy eddig ez a legjobb dolog, ami történt vele. Imádja a kicsit, a kicsi imádja őt. Nyilán én is imádom őket. A világ legédesebb kisfiúi. 

_____________________________
És igen, baromi nehéz. De egyáltalán nem olyan nehéz, mint amilyennek én hittem, vagy amilyennek mások képzelik. 

Tegnap azon röhögtem, hogy mi van, ha az IKL fiúja a Habony Árpád. 

Ingerszegény az életem, tudom.

Ugyanitt összeszedegettem a tegnap reggeli tányérmaradványokat a csepegtető alól.

Nem az emészt fel, hogy két két év alatti gyerek szívja a véremet 0-tól 24-ig, hanem, hogy minden kibaszott reggelt örjöngésben kell végigcsinálni. 

Tök mindegy, hogy reggel 4 van, vagy fél kilenc, hétvége, vagy hétköznap, húsvét vagy karácsony. 

A mióta csináljátok ezt?*  kérdés, majd ezzel a lendülettel fél 8-kor az ágyba visszafekvés nem a segíteni próbálok kategória.

____________________
*Hosszú órák óta próbálom jobb kedvre deríteni/megnyugtatni/altatni a lázas/náthás/nyűglődő 4 hónapost.

Egy örökkévalóság óta nem volt olyan, hogy ezek a kölkök egyszerre aludnának délután. 

Erre ma. Derült égből villámcsapás.

Amikor már a szomszédlány is megkérdezi, hogy minden rendben van-e.

Csak Thea kedvéért. 

Reggel az oviban egy apuka simán hello-val üdvözölt, majd fél perccel később elnyomott egy csóóókolomot a nálam 5-6 évvel fiatalabb anyukatársnak.

Persze a férjem szerint mindez csak azért van, mert úgy nézek ki, mint egy lepukkant doktorandusz. Mondjuk lepukkantnak lepukkant vagyok. Doktorandusz meg hálisten (már) nem.

23 év alatt még egyszer sem fordult elő, hogy sírva jöttem el a bőrgyógyásztól. De ez....

Megkapom a kezelést, de előtte 3 hónapig szarakodni kell egy másikkal.* Egy olyannal, ami 2013. októbere és 2014. novembere között semmilyen kibaszott eredményt nem hozott. És az előtte lévő 20 évben sem sokat.

Hogyan fogok én a két pici kölökkel hetente kétszer kezelésre járkálni!? A semmiért.

*

Egyébként, ha valaki elmegy a Rising Star* döntőjére, és ezt jól kiteszi a facebookra, akkor ahhoz miért kell gratulálni?

*Amúgy az olyan, mint a Megasztár? [Nincs tévénk.]

A kölök ma ment először bölcsibe/oviba/játszóházba.* Persze sikerült elkésnünk, mert nem találtam parkolóhelyet. Miközben én a hely körül keringtem a kölök persze jól elaludt - nyilván 5-kor kellett kelnie éppen ma - és az istenért nem akart felkelni, ellenben a fejével jól kidörzsölte a szememből a kontaktlencsét.** Így aztán késve érkeztem meg az oviba, bal kezemben egy alvó gyerekkel, a jobban pedig egy kiesett kontaktlencsével. 

Így mennek a dolgok újabban.

*nevezzük bárhogy is

**don't ask

Vajon annak mennyi az esélye, hogy én olvasok egy blogot, és egyszer csak az öcsém excsaja barátságba kerül a bloggerrel a facebookon. Én meg véletlen kattintva a képekről felismerem a bloggert. 

Nagyjából semmi.

Még mindig sírva fakadok, ha szóba kerül, hogy valamikor eltűnt* a gépemről az összes dokumentumom. Minden, amit az elmúlt 10 évben irkáltam. Munka és magánélet. Ilyenek, hogy nincs meg a doktorim, vagy a termosztát használati utasítása. Mikor melyik a keservesebb.

_____________________________

*Vagy a kölök letörölte - nem valószínű - vagy valahogy nem került visszamásolásra, miután szervizben volt a gépem.

A kölök életében először beteg. Meg kell zabálni annyira cuki. Nem érti szegény, hogy mi történik vele. Oh, jajjj, oooh - mondogatja és közben mutatja a lábacskáit. Influenzásan a motorozás sem akkor móka.

A Kossuthon ilyeneket mondanak, hogy Orbán az EU nevében tárgyalhat Putyinnal. 

Muhahahahaaaa.....

Most komolyan, mi a f*sznak miért hallgatok én ilyeneket?

Motoros kölök.

A védőnő kitöltette velem ezt a tesztet. De sajnos csak* 9 pontot értem el rajta. Próbáltam meggyőzni, hogy hadd csináljam meg még egyszer, de csak kiröhögött.

__________________________________
*12 felett mehet az ember ingyé' pszichológushoz.