Egy elcseszett hétvégi nap kb. tízszer jobban megvisel, mint egy egyedül kirakkolt hétköznap. Nem kéne ennyit várnom, nyilván.

A halálom, ha egy kisgyerek harisnyanadrágban vagy egy szál kukiban/punciban van. És emberek még a facebookra is képesek ilyen képeket posztolni. 

Mondom a férjemnek, hogy az egyik ismerős lány megcsinálta az iromant. Mire a férjem: és? Én is voltam 24 órás Goa Gil-en. 

Muhahahaa....

Azt hittem, hogy annak, ha 20.10-kor jut eszembe, hogy holnap reggel is kéne valamit enni adnom a kölöknek, a patika ügyeleti díja a "büntetése". A gyógyszerész viszont úgy gondolta, hogy ezen felül az ő hegyibeszédét is végig kellene hallgatnom a szülői gondoskodásról és az akut gyógyszerellátásról. 

Valahogy nem voltunk egy hullámhosszon. Nehezen viselem a portáseffektusos f*szkalapokat.

Persze szoktassuk csak rá a kölköt, aki 0 km-es kora óta átalussza az éjszakát, hogy 03:17-kor a reggelijét követelje. 

Szeretem, amikor az én f*szommal verjük a csalánt.

A család egyes tagjai szerint a brazilok egy klasszissal jobbak bárkinél. Muhhaha.... 

Biztos a hormonok tehetnek róla, mert alapjáraton nem szeretem az édes illatokat, a kókuszost meg pláne nem, de a Balea After Sun tusfürdőjére teljesen rá vagyok kattanva. 

A kölök eddig is meg volt őrülve a strandon a csúszdákért, de eddig leszereltem azzal, hogy majd ha nagyfiú (min. 120 cm) lesz, akkor kipróbálhatja.

Erre ma kiderült, hogy a családi csúszdán* a kölkök is csúszhatnak legálisan. Persze több sem kellett a fiúknak.

1 éves 1 hónapos és 1 napos.

______________________________
*A képen a piros.

Sikerült tegnap a kölök fürdőgatyáját a bérelt napernyő tetején felejteni a strandon. Mint ma kiderült a srácok meg is találták, aztán jól ledobták a homokba. Hát, köszi.

Zokogok.

És mégis mozog ez a gyerek. 18/4.

Még a múlt héten volt, de azóta röhögök rajta,* hogy a Brendonban kicsit csodálkozva megkérdezte a csaj, amikor hordozóba vettem bundazsákot,** hogy ebbe még belefér a gyereked. 

Hát, persze. 

A kölök egy évesen volt 10 kg 9999 g és 80 cm. Mekkora lesz még a télre?!

____________________

*ugorjunk!

**mert most jól le volt értékelve

No, pörögnek itt az események kérem. 

Ma felhívott a főnököm azzal, hogy szeretném-e, hogy módosítsák a kinevezésemet ami csak december 31-ig szól,* vagy búcsút veszünk egymástól. És nyilván szeretné a hóhér.
De az én szám csak ne sírjon, mert én még évekig ülhetek itt a játszótéren a seggemen, a többiek meg költözhetnek Mucsajröcsögére.

*de ezt a részét hagyjuk is

Badacsony és Fonyód között a hajón. 

nő1: - Na, ez az a kisfiú, akinek nem tudni ki az apja.

nő2: - De az sem biztos, hogy melyik az anyja.

Barátokkal kirándultunk. 

**Szolgálati**

Valaki meg tudja mondani nekem, hogy mi a blogom rss-ének url-je?

Köszi-köszi! 

A kis gourmand imádja a pennét, de a farfallét szerinte az egye, akinek két anyja van. Esetleg a sajátja.

A szomszéd kislány tegnap este óta negyedszer üvölti fel az alvó gyereket. Lassan őrjöngök.

Aki azt képzeli, hogy az államigazgatás működni tud úgy, hogy az egyes minisztériumok több száz kilométerre vannak egymástól, annak elképzelése sincs a mai magyar közigazgatásról. 

Azt meg hagyjuk is, hogy a kollégáim, hogy a f*szba fognak Mucsajröcsögére hurcolkoni 3 gyerekkel, feleséggel, kutyával, lakáshitellel. 

A kölök ma lazán lemotorozott a kávézó teraszáról. Khm...még szerencse, hogy nem egyedül voltam vele. Hálisten megúszta néhány karcolással az állán, és az ajkából ömlő vérrel. Azért ordítás volt persze. 

De nem is az én fiam mi fiunk lenne, ha egy fél óra múlva nem motorozott volna vígan a buzgárok között.

Az éjszaka valaki elvitte a hálószoba ablakból a muskátlinkat. Hogy rohadna le a keze.

Mondjuk azok után, hogy a múltkori hosszú hétvégén a szomszéd ládáiból loptak ki két tövet, nem is tudom mit vártam.

Évek óta nem találtam kellő indokot arra, hogy minek nekem Sigg kulacs. No, de most, hogy a kölöknek szülinapja volt, és még le is volt értékelve már nem tudtam ellenállni. 

Meg nem is nagyon akartam.

Úristen, ez a kölök már egy éves. Volt túrótorta és kismotor. Lufik, és buborékok. Móka és kacagás.

A férjem képes egyetlen mondattal tönkrevágni a szuper napomat. És nyilván én vagyok az idióta, amiért másfél gyerekkel nem tudom lazán venni, hogy ő akkor ma felmondott.

A pasinak szerencséje volt,* hogy éppen sorra kerültem vérvételen, mert egész biztos leordítottam volna a fejét, amikor lazán rágyújtott a terhespatológia előtti folyosón egy rakat kismama között. Így a férjem szemmelverése is gyors eredményt ért el.

[Elképesztően lélekölő lehet ilyen emberekkel dolgozni naponta.]

___________________________

*Vagy nekem?!

It's a boy. 12. heti UH.

Erről eszembe jutott, hogy ez volt az utolsó steakem ebben a grill szezonban. Az anyák élete csupa lemondás, én mondom.