Ha minden jól megy karácsonyra lesz* szuper étkezőnk. El sem hiszem.

__________________

*A jézuska hozza.

A fiam tegnapelőtt visszaadta az irányítást a testem felett. Az már más tészta, hogy az életem felett nyilván már sosem fogja.

Megkönnyebbültem, hogy végre vége, meg hogy mindenféle nehézség* ellenére viszonylag sokáig** húztuk. De ettől még baromira hiányzik, hogy a picike testével hozzám bújjon, és szuszogva reggelizzen.

_________________________
*Volt itt minden: vérző mellbimbó, mellgyulladás, vérző mellbimbó, psoriasis, vérző mellbimbó, és így tovább.

**6 hónap mínusz 2 nap.

Eszem megáll, komolyan. Ha én azt mondom, hogy nem ehet a kölök (emlékezzünk, még nincs 6 hónapos sem) sütit, akkor ne nyektesse* a vén szipirtyó, hogy ugyan miért ne ehetne, csak a diót (!) kaparja le róla. Hát baszki, azért mert van benne liszt, tojás, vaj, cukor és még ki tudja miminden, amit még nem ehet a baba. 

__________________________

*A kölök nyilván mindenért nyúlkál, a felé kínált sütiért meg pláne.

Az első adventi koszorúnk, családilag.

Tegnap azon röhögtünk a férjemmel, hogy betegszabit kell kivennie mára, mert képtelen leszek majd ellátni a kölköt olyan izomlázam lesz.

Fallabdázni voltam!

Szedtünk a kölökkel ibolyát a hóesésben. Neki mindkettő első volt.

Délután a női öltözőben* őszinte megdöbbenést váltottam ki az anyukákból azzal az elejtett félmondattal, hogy én bizony főzök a kölöknek. Ráadásul szakácskönyvből, koncepció alapján?! Helikopter!

Napi 10 perc az életemből, és van egy kurjongató kiskópém. Van rá időm, igen. 

________________________
*Babaúszás után.

A kölök vigyorogva kurjongat, ha leülök vele szembe a babakajás tányérral a kezemben. Omg!

Haragszom rá, mert a hülyeségeivel agyonnyomasztja az egész családot, és mégis mindent elfelejtek neki, amikor rámosolyog a fiamra.

Cirabara.

Ötödszörre jött hozzánk a futársrác, hogy harmadszorra is Budapestre vigye a hősugárzónkat, amikor megkérdezte, hogy az elmúlt egy hónapban volt-e mivel fűteni a kölöknek, mert ha nem, akkor szívesen kölcsönadja a saját hősugárzóját.

[Végül abban maradtunk, hogy a Flag Kft. egész nyugodtan bekaphatja.]

Az egyik barátném azt mondta tegnap, hogy én vagyok a példaképe, mert annyira laza anyuka vagyok, a kölök meg olyan nyugis baba.*

Made my day.

____________________________

*Jó, most arról nyilván lehet vitatkozni, hogy mi volt előbb a tyúk vagy a tojás.

Eddig azt hittem, hogy a védőnő azért nem jött hozzánk a kölök 6 hetes kora óta, mert valamiért pikkel rám valamivel megsértettem, de aztán ma az egyik ismerős megnyugtatott, hogy inkább csak nem szeret dolgozni.

És igen, tudom, hogy minden védőnő hülye.

Hogy a fenébe lehet az, hogy az amazon.de pont fele annyiért postázza ide nekem az ajtóm elé a gyerekülést, mint amennyiért megkapom, ha besétálok egy magyarországi bababoltba?

Amikor mások kibaszott csontvázai rámborulnak és összenyomnak (előreláthatólag sok-sok évre), akkor tök jó érzés, hogy még meg is kapom az arcomba, hogy nekem kellett volna visszatartani a szekrényajtót.

Régi blograjongóknakolvasóknak mesélem, hogy eb-t annyira megdöbbenthette a szülés közben rádobott na, mi van már azzal a kölökkel? e-mailem, hogy rögtön a szülei után nekem is küldött képet a babáról.

Minden egyes alkalommal azt remélem, hogy talán lesz változás, aztán lóf*szt. Félek.

Tegnap sikerült kizárni magunkat* a lépcsőházból. Nyilván szombaton délelőtt miért is lenne bárki otthon a házban. De legalább telefon volt nálunk, úgyhogy nemsokára jött a felmentő sereg kulccsal, sőt ebéddel.

_____________________

*incl. az alvó baba

Teljesen rázizzentem a Lila Füge babaszakácskönyvre. 

Az mondjuk más kérdés, hogy általában addig sem jutok, hogy a felnőtteknek vacsorát főzzek...

Amikor azt hiszed, hogy elég jól csinálsz valamit, aztán a feedback mégis az, hogy elmebeteg, hülye picsa vagy, na az elég lélekölő.

A férjem szerint a baba játékával/takarójával letörölni a notebook monitorját/dohányzóasztalt teljesen normális viselkedés.

Őrjöngök.

Egyébként meg az van, hogy hetente háromszor bőrgyógyászhoz rohanok reggel, közben meg azon agyalok, hogy kell-e nekem a biológiai terápia. Nyilván most nem, de ha abbahagytam a szoptatást, akkor szerintük azonnal. Szerintem meg a következő gyerek előtt mégsem. És érjem be ennyi infóval, mert a szentséges tanárnő most rendel, és nem ér rá ilyen apróságokról csevegni. Kérjek időpontot, és majd két hónap múlva megbeszéljük.

Hát, köszi.

365 napja tudok a kölökről.

Beletörtem a kocsiba a slusszkulcsot. 

Izmozok.

Egyébként meg, ha írnék blogot abban olyanok lennének, hogy mekkora cukiság már cinkosan összemosolyogni a fiammal.

Nem írok blogot.

Gondolkozom itt a (tegnapi) nap sztoriján, de végül is igaza van Fallabdáslánynak: vele mindig ilyen (?!) abszurd dolgok történnek.