Harmincheten voltak ma előttünk az ortopédián. Tiszta szerencse, hogy volt időpontunk, így csak 2 órát kellett várni. És nyilván az senkit nem érdekelt, hogy ezt egy 6 hetessel kellett abszolválni. 

Kevés ambivalensebb helyzetet tudok elképzelni annál, mint amikor halkan sutyorgom a fiam fülébe, hogy csak ügyesen egyen tovább, miközben folynak a könnyeim annyira fáj a szoptatás.

Mindezek ellenére teljesen ledöbbentett a magamról látott fotó. Sokmindent elmond az élményről, hogy leginkább az unokahúgomhoz tudtam magam hasonlítani, aki van vagy 100 kg, púpos és ápolatlan.*

____________________________________
*Állítólag nem mos fogat, és nem fésülködik.** A fésülködés hiánya látszik is rajta. 

** Mondjuk a férjem sem fésülködik, de az egy más tészta.

Annyira hülye vagyok, hogy a gyereket 09. 27. helyett 06. 27-én vittem csipőszűrésre.* Annyi haszna volt egyébként a dolognak, hogy végül a doki annyira kiakadt a szar időpontot, hogy kaptunk egyet hat hetes korára (ami az ideális időpont).

_________________________
*Mentségemre legyen mondva sem a gyerekorvos, sem a védőnő, sem pedig a kórházi regisztrációnál nem vették észre, hogy rossz időpontra vagyok rázizzenve.

Reggel bekapcsolt a kazán.* Helló nyár!

___________________________
*Mondjuk legalább kiderült, hogy jól dolgoztak a fűtésszerelő srácok.

Arra a szintre süllyedtem, hogy komolyan fontolgatom az ebédrendelést. 

A szülés után egy héttel* 2 kg-mal kevesebb voltam, mint a terhességem előtt. Rém büszke vagyok magamra. Arra mondjuk már kevésbé, hogy hány kiló voltam a terhesség előtt.

_____________________

*Előbb nem mertem mérlegre állni...

Egy hét szarakodás után sikerült végre wifit csiholnom a lakásban. Öregszem, úgy tűnik. 

Visszatértünk az életbe.

2013. június 6. 15:28 kisfiunk született.

21,5 °C van a lakásban.* Annyira örülök, hogy éppen most költöztünk.

__________________________________

*Kardigánban, és sálban üldögélek a kanapén.

El tudjuk képzelni, hogy vannak napok, amikor be sem kapcsolom a notebookot? 

Minden jó egyébként. Majd mesélek.

Tavaly ilyenkor.

Aggódóknak mondom, hogy nem, még nem született meg a kölök, csak simán lusta vagyok írni. 

Mondjuk kit is érdekelne, hogy éppen miért harcolok a gázszerelőkkel, vagy milyen színű festéket választottunk a hálószobába.

Szarabb napokon felmerül bennem, hogy van-e arra bármi esély, hogy a szülés utáni depresszió nálam már a szülés előtt jelentkezik.

Nem is mondtam még, hogy a leendő nagypapa* elvette előlünk a műsort a hétvégén. 

Az egész utca összecsődült itt, hogy úristen a K-t elvitte a mentő, aztán persze mindenkit ki kellett ábrándítanom, hogy ugyan már, minek néznek engem, én a tervek szerint Micivel megyek szülni. 

____________________________________
*Akinek  akkor már kutya baja sem volt. Meg azóta sem. Szerencsére. Csak az orvos picit elnézte a gyógyszerének az adagolását....

Azért arra meglehetősen büszke vagyok, hogy a 37. héten mindenféle gond nélkül a szokásos pozícióban le tudtam vágni a lábamon a körmeimet.

Az élet apró örömei.

Nohát, az van, hogy IKL-től kaptam díjat. És gondolom akkor már illik megköszönni és továbbadni legalább.

Szóval köszi-köszi. És vigye tovább Évi, Anna, Pupalibera (bármilyen néven is blogol éppen), és Borboleta.

Elvárásaim nincsenek, kommentet nem hagyok.

Biztos én vagyok a nagyon naív, de azért az rendesen meglepett, hogy a festő (és mázoló) képes lett volna elkérni a havi fizetésemet a 61 nm-es lakás falainak (!) a lefestéséért.

A védőnőm már vagy huszadszor fejti ki, hogy a pikkelysömöröm a bárányhimlő vírusától van. Először még mondtam neki, hogy nem, a tudomány mai állása szerint a kettőnek nincs köze egymáshoz,* de aztán feladtam.

A kérdés csak az, hogy ezek után hogyan bízzak meg benne a gyerekkel kapcsolatos tanácsaiban.

______________________________
*Arról nem is beszélve, hogy nem is voltam bárányhimlős, és mondjuk neki ezt is tudnia illene.

Kedden eljutottunk az IKEA-ba, úgyhogy legalább a bútoraink megvannak. Ha már a lakás a feje tetején is áll. 

És nekem annyira cuki férjem van, hogy ezzel a lendülettel elvitt a kis barátaimhoz munkatársaimhoz is. Hiányzik ám az a kóceráj.

Azt kell, hogy mondjam, nem tesz jót a házasságunknak, hogy a terhesség 9. hónapjában lakásfelújítunk miközben a férj éjt nappallá téve gályázik. 

A kedvenc kérdésem manapság* egyébként az és meddig akarsz még vezetni? A vezetés ugyanis egyes elméletek szerint veszélyes, és/vagy stresszel jár.

Muhahha....

____________________________________

*Szerencsére az és egyben vagytok még?-nek még nem jött el az ideje.

A benzinkútnál előre akart engedni a sorban egy lányka. Először nem is értettem. De végül meggyőztem, hogy fizessen csak nyugodtan, az én autómat még tankolják.

Cukiság.

Minél több kismama rendezvényen (torna, klub, felkészítő) veszek részt, annál inkább UFO-nak érzem magam, komolyan.

Tegnap két és fél órán át szülésfelkészítőztünk a szülésznővel, ahol a többiek olyan kérdésekkel jöttek, hogy ellopják-e a papucsukat a szülészeten, és hogy mikor mossák le a magzatmázat a gyerekről, mert a babamagazin szerint azt jó sokáig nem kéne.

Tiszta szerencse, hogy mindjárt vége. Mondjuk ezzel egy időben felmerül a kérdés, hogy normális anyuka leszek-e. Nem hiszem.

Mici igazi csudajárgány. Most már az időugrásra is képes. Egyszerre két helyen.