2020. március 2.

"Én nem szeretnék ide járni, én a Petőfibe akarok menni, csak anyukám szeretné, ha ide járnék." - Na, kinek a gyereke volt bevállalós az áltános iskolai (hagyjuk is) felvételin!?

Innen szép nyerni. 

9 megjegyzés:

  1. Valoszinuleg nem pont igy erzel most, de legyel buszke ra.

    VálaszTörlés
  2. Nincs bennem rossz érzés. Büszke vagyok rá, hogy nem hazudott (és amúgy magamra is, hogy nem kértem erre...hehe). Nem hiszem amúgy, hogy ezért nem vennének fel egy 6 évest. Vagy ha igen, akkor úgysem akarom, hogy ilyen suliba járjon.

    VálaszTörlés
  3. Nem csak az oszintesegre gondoltam, hanem azon tul is egy olyasfajta onazonossagra/onallosagra, ami kivalo iranytu lesz szamara az eletben, hogy ne hagyja magat befolyasolni. Sem az anyja velemenyetol (ez szerintem nagyfoku erzelmi biztonsagra utal veled kapcsolatban, tudja, hogy nyiltan vallalhatja a sajatjat), sem idegeneketol. Ezt az iranytut te adtad/adod nekik. Remelhetoleg nem romlik el soha.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mit is mondhatnék erre? <3
      Borzasztó nehéz egyébként ez a helyzet, amikor nem egyet akarunk, és nekem úgy kell lavíroznom, hogy ne sérüljön az ő integritása. Viszont azt is gondolom, hogy én vagyok a szülő, ebben az én akaratom kell, hogy döntsön (már, ha felveszik).
      Ha nem veszik fel - tiszta sor - mehet a körzetesbe, ahova ő szeretne.

      Törlés
    2. Igen, azt, hogy o mit szeretne es ezt ki is nyilvanithatja, nem azonos azzal, hogy mit van lehetosege megtenni. Azt hiszem az egyik legnagyobb es leggyakrabban elofordulo szuloi dilemma.

      Törlés
  4. Én tuti felvenném az osztályomba! Mondjuk nem vagyok pedagógus...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Talán a pedagógusok mégsem egy külön állatfaj. :)

      Törlés
  5. a Petőfibe mennek az ovis pajtik?

    VálaszTörlés