Azért az egészen elképesztő cukiság volt, amit tegnapelőtt éjjel műveltek a kölkök: a nagy(obb) vigasztalhatatlanul bőgött már egy ideje a hülye fogzás miatt,* amikor egyszer csak nekidőlt a hasamnak,** mire a kicsi hevesen rugdosni kezdte. Így aztán kb. két perc döbbenet után, hogy ez meg mi a fene, úgy aludt el a kölök, hogy reggelig csak a szuszogását lehetett hallani. 

Aww...

_____________________

*gondolom
**igen, már egy ágyban aludtunk (volna)

A kölök kikapta reggel hisztizés közben a szaruhártyám egy darabját.

Nem mondom, hogy mókás érzés, de a doki szerint legalább aggodalomra nincs ok: csak átmenetileg nem látok (rendesen).

Azt gondoltam, hogy majd jól kiröhögnek az ortopédián, hogy augusztus elején* akarok időpontot kérni egy október végi vizsgálatra. Erre azt mondja a nő, hogy január 5., 15.15 óra. 

Kettőezertizenöt. 

Szuper, legalább a kicsinek lesz így időpontja a 6 hetes kontrollra.

___________________________________
*A gondos anya gondol arra, hogy ne a szülőszobáról kelljen vinni az elsőszülöttet kontrollra.

Nincs is annál csodálatosabb, amikor éppen anyám "de a férjednek ne mondd el" tirádáját hallgatom, miközben a férj telefonon háborog nekem a késői telefonfeltöltés miatt, némi "apádnak ne mondd el" szöveggel megspékelve.

Hiányoznak a normális felnőttek az életemből.

Nyilván, amikor én akarok ilyet szerezni, akkor éppen senki nem akar eladni. Zokogok.

A kölök (h)ápcizza a szandálomon a virágokat. Meg kell zabálni.

Egy elcseszett hétvégi nap kb. tízszer jobban megvisel, mint egy egyedül kirakkolt hétköznap. Nem kéne ennyit várnom, nyilván.

A halálom, ha egy kisgyerek harisnyanadrágban vagy egy szál kukiban/punciban van. És emberek még a facebookra is képesek ilyen képeket posztolni.