2019. március 26.

Erősen gondolkodom egyébként azon, hogy vajon segítene-e ezen a kócerájon, ha zárttá tenném, vagy teljesen halott itt már minden. Vagy bennem inkább. Vagy körülöttem.

Aggódóknak mondom, hogy minden rendben - már amennyire az adott körülmények között lehet - a munkára fogom, meg a sok gyerekprogramra, meg az életre általában. De tényleg, e-mailekre nem válaszolok hetekig. Privátokra persze. Aztán meg már minek. Pedig attól még csak kéne.
Az érzés, amikor egy ismeretlen bloggertől (aa/szinvaltoszemulanytól egyébként) kapok facebook üzenetet, hogy mi a csuda van már velem...

És, igen, honnan a fenéből tudtam egyből, hogy kitől jött az üzenet. Anonim blogok, mi!?