Szerintem még sosem írtam év végi összegzőt. Lehet, hogy most sem az lesz, de legalább később tudni fogom, hogy mit nem blogoltam le év közben.
Szóval, februárban elkezdtem újra dolgozni. A régi hely lett az új. Volt persze némi sz*rkavarás, és jól felmondtam az előző helyen, miközben itt meg nem vettek fel. De órát tartani meg kellett, nyilván. (Aztán ez közben rendeződött szeptemberben.) A kicsi kölök 3 napot bölcsizett nyárig, a többi napon meg 100%-ban az anyukája voltam. A nagy(obb) kölök meg közben ügyes-okos óvódás volt.
A munka ismerős, de másik hely, másik emberek, másik nyelv. Kötetlen munkaidő, 46 nap szabadság. Nekem most nem kell ennél több, ez az igazság.
Nyáron volt sok-sok együtt töltött idő. Nagyon sok Balaton, móka, kacagás.
Nyáron volt sok-sok együtt töltött idő. Nagyon sok Balaton, móka, kacagás.
A srácokkal amúgy most már sokkal könnyebb, de pl. az állandó csépelésen én nagyon nehezen lépek túl. Pedig kéne. Még mindig nem esznek rendesen. Szeptember óta emiatt terápiázunk. Hogy lesz-e megoldás azt nem tudom. Lépkedünk előre, az biztos.
Ősszel lett egy kis vitorláshajónk.
Szeptemberben aztán kiderült, hogy ki kell venni a mandulámat, így aztán dolgozhattam jó sokat előre. A mandulaműtét amúgy pont olyan szar, mint amit mások mesélnek előtte. Mucotomiaval egy menetben meg különösen sétagalopp. 1 hét kórház, 2 hét otthon. De még sosem vártunk ennyire felkészülten a karácsonyt. Tiszta udvar, rendes ház.
Ősszel lett egy kis vitorláshajónk.
Szeptemberben aztán kiderült, hogy ki kell venni a mandulámat, így aztán dolgozhattam jó sokat előre. A mandulaműtét amúgy pont olyan szar, mint amit mások mesélnek előtte. Mucotomiaval egy menetben meg különösen sétagalopp. 1 hét kórház, 2 hét otthon. De még sosem vártunk ennyire felkészülten a karácsonyt. Tiszta udvar, rendes ház.
Nem lett összegzés mégsem. A többi meg on-going, lesz még szó róluk úgyis.