Holnaptól egyedül itthon a kölkökkel. Nem mondom, hogy nincs gombóc a gyomromban. 

Akkor sem voltam ennyire magányos, amikor egy 30 nm-es garzonban éltem egyedül több száz km-re a barátaimtól.

Mondjuk időm az rohadtul nincs olvasni, de majd biztos lesz. Évek múlva.

Lett kindle-m, mert a férjem azért cuki is tud ám lenni. 

Életem legcukibb karácsonya. 

Még akkor is, ha a kölök retteg a távirányítós kisautójától. 

Na, azért másnak is b*ssza a csőrét a dolog.

Mondjuk nyilván én is szemét képmutató vagyok, mert ahelyett hogy továbbajándékoznám odaadom* a kölöknek. 

______________________
*Majd egy szürke februári/márciusi napon, amikor nem kap naponta valamilyen ajándékot.

Akartam mondani a kollégáimnak, hogy egyék csak meg nyugodtan a gyerekek csokimikulásait, ha már mi nem jutottunk el az ünnepségre.* Aztán persze ez is elmaradt. Viszont a főnököm szólt, hogy érdemes lenne a csomag hazaszállítását szerveznem, mert egy k*rva nagy duplo lego van benne.

Ész megáll komolyan, hogy ilyenre költik az emberek pénzét.

______________________________________

*Azért ez a Parlamentbe jön a mikulás sztori még engem is felvillanyozott volna, ha éppen nem lettem újdonsült szoptatós dajka.

A két kölökkel az élet olyan, hogy listát kell írnom azokról, akiket nem hívtam vissza az elmúlt két hétben.