A karantén eddigi legalja.

• A kicsi 3.50-kor átkiabál, hogy átjöhet-e aludni. Átjöhet, de én 6-ig nem tudok visszaaludni. 6.05-kor még ránézek az órára, utána 6.33-kor ébredek egy rémálomból, miszerint a lakásszövetkezet kivágta a sövényünket. Hagyjuk. Közben persze kiderül, hogy végre kész az e-learning felüleletem - mivel üssem el az ébrenlétet, mint munkahelyi e-mailek olvasgatásával, ugye?! Dolgozhatok benne!
• 6.35-kor a gyerek is felébred, úgyhogy adok neki tejet, és elhúzok a boltba kifliért. Mire visszajövök már a nagy is ébren, férj visszaaludt, nyilván.
• 7.00 és 7.50 között adok nekik enni, inni, hagyjuk is.
• 8.10-kor leülök dolgozni: van egy csomó kérdés az e-learninggel (mi lesz a duplumokkal, változtathatom-e saját hatáskörben a kövtelményrendszert, ilyenek), megbeszélem a kolléganővel, hogy 9 és 12 között átnézzük valamikor. Levelezek a folyóirat szerkesztővel, hogy melyik szerzővel mit kell tisztáznom, tisztázok néhánnyal közben persze. Doktori iskolában nyugi van. 
• 9.05-kor apám hív, hogy valamit át és alá kéne írnom. Átjöjjön-e. Nyilván ne. Felöltözöm, átmegyek. Boltból kell-e valami. Nem kell, de átviszem a tejfölöket, amit a múltkor nem. Férj marad a kölkökkel. De igyekezzek, mert ő hósésben akar futni. Mesét néznek. 
• Átmegyek megcsinálom, aláírom. Közben szól az ügyvéd, hogy a doktori címes ügyben megint szarakodás van. Átküldi a meghatalmazást, rendben. Aláírom, beszkennelem. Apám észreveszi, hogy megint nincs rajta a dr. Kínunkban röhögünk. Átírom, aláírom, beszkennelem. Nyomtatok színezőket. Közben anyám keres pezsgőtablettás dobozt. Apám ad gumikesztyűt. 
• Hazafelé nem teszem kihangosítóra a telefont. Hárman hívnak, a 7 perces úton. Megállok a papírboltnál. Kb. 3 hete jó érzékkel kihajítottam az ócska festős cuccokat. Veszek ezt-azt, bizbaszt. A parafadugós kérdésnél az eladócsaj kifakad, hogy elege van már a távoktatásból, ennyi baromságot már ő sem bír ép ésszel. Megnyugtatom, hogy a gyerekek akarnak tutajt, nem az óvónénik. Parafa nincs. Két filccel (bullet journalhoz) vígasztalom magam az otthagyott hatezer forint miatt.
• Hazaérek - a konyhában nyilván még a reggeli cuccok szétdobálva - telefonálok. Doktori iskola, persze. 11 óra, gyerekek nyihognak, hogy ehetnek-e szendvicset. Nem ehetnek, nekiállok ebédet főzni. Brokkolis csirke. Egyik gyereknek tegnapi maradék rizs, friss rántotthússal. Másiknak sültkrumpli, meg nekünk is. Közben telefon az informatikustól, hogy tudom-e a gépem nevét. Mert azt írtam, hogy nem tudom. Most sem tudom. Gép be van-e kapcsolva. Be. Nincs. Telefon a bent lévő ügyeletesnek, hogy kapcsolja be. Nem veszi fel. Visszahív. Persze csinálja. Apám hív, valami elcsesződött. Per telefon javítom a dokumentumot. Mentés, nyomtatás. Közben kész az ebéd. Férj finnyog, gyerekek esznek. Én majdnem sírok. 
• Jön e-mail az oviból: folytatódnak a fejlesztések. Gyógytorna feladatsor, logopédia. Kérdezem őket, hogy akarnak-e skype-olni a logopédussal. Nem. Oké, akkor velem kell megcsinálni a feladatokat. Ne, inkább a logopédus néni. Megértem, én is utálom már magam. Kis túlzással már a kollégák beszédhibáit is javítom.
• Gyerekek játszanak, én elolvasom a délelőtti leveleket. Intézek napok óta halogatott ügyeket. 14.00-kor skype-olnom kell, utána festünk ígérem. 13.55-kor szól a kolléganő, hogy felsővezeték szakadás van, a férje oda rohan, lehet-e később. Persze. Gyerekek nem értik, hogy mi köze a favágásnak-vezetékszakadásnak-pótlóbuszoknak a festéshez, de van. Lassan hiszti is. Apám áthozza a délelőtti papírt, aláírom újra. Végre skype-olunk, megbeszéljük, kitaláljuk, megírjuk. Férj közben hóesésben fut.
• 15.53-kor végzünk, még válaszok pár e-mailre. 16.10-kor bezárom a webmailt. 
• Festünk. Mindenki boldog. Férj is.
• 17.30-kor a gyerekek esznek szendvicset. A nagy bowlingpályát csinál. Tegyük fel a Katica-oldalra. Fényképezünk. Nem tesszük végül fel. 
• 18.30-kor a kicsi nyihog, hogy vele senki nem játszik állatkertest. Játszunk. 
• 19.00: jelez a nagy órája, itt a fürdésidő. Két gumikesztyűvel mennek a kádba. 10 perc múlva a kicsi feje tiszta víz. Megkérdezem tőlük, hogy melyiküknek nem világos, hogy a kicsi fejét nem érheti víz. Jajj, hát azt ők elfelejtették. Remek, most szoronghatok a grommet miatt is.
• 19.20-kor a férj megkérdezi, hogy mit fogunk vacsorázni. Fogalmam sincs. Nem főzök valami tésztát? Nem. Kér-e szendvicset. Nem. Eszem. Te eszel? Eszem. Ő is ehet? Egyen.
• 20.10 a kicsi nyávog, hogy ő éhes. Kér szendvicset? Nem kér. Sunyiban iszik egy acitmelt. Nem haragszol?! Nem haragszom.
• 20.12 a kicsi nyávog, hogy éhes. Esznek szendvicset. 
• 20.20 mindjárt mennek aludni. Én is.