2015. április 11.


Ma meg már azt gondolom, hogy eddig ez a legjobb dolog, ami történt vele. Imádja a kicsit, a kicsi imádja őt. Nyilán én is imádom őket. A világ legédesebb kisfiúi. 

_____________________________
És igen, baromi nehéz. De egyáltalán nem olyan nehéz, mint amilyennek én hittem, vagy amilyennek mások képzelik. 

5 megjegyzés:

  1. nem mondom, hogy naugye, de naugye. :) cukik vagytok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. El nem tudod képzelni, hogy hányszor eszembe jut, amiket akkor írtál. :)

      Törlés
  2. Én azt látom mindenhol körülöttem, hogy a tesó mindent összezavar, a "nagy", aki még tulajdonképpen maga is kicsi nagyon féltékeny, tiszta hiszti az egész nap, egy agyrém. Ez megrémít, még akkor is, ha tudom, hogy később milyen jó társai lesznek egymásnak. Hogy csináljátok, hogy nálatok nem ez van?

    VálaszTörlés
  3. Egy csomó mindent tudnék írni, hogy szerintem talán ez segít vagy amaz, de alapvetően szerintem egyrészt nagyon-nagyon szerencsénk van a gyerek személyiségével, másrészt meg annyira picike volt még, amikor tesója lett, hogy nagyon gyorsan elfogadta, hogy innentől ez a felállás.
    Nálunk is van hiszti, de szerintem ez életkori sajátosság és nincs köze a tesókérdéshez. Előtte is volt, pont ugyanígy.

    (Ha meg a sok minden is érdekel, akkor összeszedegetem neked, de ezt azért végig kell gondolnom. :) )

    VálaszTörlés
  4. Persze, hogy érdekel. Köszönöm. :) De nem sürgős, csak tényleg érdekel, biztos, hogy sokat tanulok belőle.

    VálaszTörlés