2014. április 11.

A fél reggelt végigbőgtem azzal, hogy hogyan voltam képes ezt tenni a fiammal. 

Egyelőre így. 

7 megjegyzés:

  1. de hát mit voltál képes? hogy lesz egy tesója?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaja, hogy még vele kéne foglalkoznom mert olyan icipicike, erre a nyakába sózok egy újszülöttet, aki egy felnőttnek is kihívás, nemhogy egy 1,5 évesnek. Hogy egész télen be lesz zárva velünk hármasban, meg ilyen marhaságok. Fogjuk a hormonokra! :)

      Törlés
    2. fogjuk, mert szerintem meg baromira fogja szeretni. :)) én mindig is arra vágytam, hogy kis korkülönbség legyen közöttük, mert sokkal jobban tudnak majd játszani, közelebb érzik magukat egymáshoz, jobban kialakul a kötődés, és később is tudnak majd beszélgetni, mert ugyanabban az életszakaszban lesznek, estébé, estébé. van egy barátnőm, náluk még kevesebb a korkülönbség (a nagyobbik inszeminációval született öt év után, és napi 7-8-szor szoptatott, mikor fél éves volt, eszébe sem jutott, hogy újra teherbe eshet), és imádja a nagy a kicsit.

      hajrá, én nagyon szorítok, és persze gratulálok!

      Törlés
    3. meg szerintem tökéletesen érezni fogja a szereteted, nem hiszem, hogy megsínylené, hogy a tesójára is figyelsz. minden nem elsőszülöttről ugyanúgy elvonja az anyja figyelmét valamennyire a nagyobb tesó, aztán mégsem lesznek lelki sérültek tőle. :) (más kérdés, hogy mástól azok lehetnek, de ettől biztosan nem.) klasszak lesztek.

      Törlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  3. Igen, tudom, hogy tökmindegy mekkora a nagyobbik, mindig lelkiismeretfurdalásom lenne miatta.
    Remélem, hogy lazán tudom majd venni az életet, és akkor klassz lesz. Áh, klassz lesz ez mindenhogy!

    És persze köszi, meg a törődést is! :)

    VálaszTörlés
  4. Klassz lesz, tényleg. Nekem is kb. ennyi idővel fiatalabb a húgom, és nagyon imádom. Őt is, meg a kis korkülönbséget is. Nem mondom, hogy nem nyírtuk egymást kicsiként, de hát ki nem:)

    VálaszTörlés